Múzeumi helyszínelők – apró maradványoktól a megfejtésig – képgalériával

A szövetség elnöksége az „Istenek, ideák, hősök” tematikát választotta az idei rendezvények központi témájának. Az országos kezdeményezéshez az Intercisa Múzeum is csatlakozott, és pénteken délután számos izgalmas, megfejtésre váró rejtéllyel várta a régészet iránt érdeklődőket. 

A kézműves foglalkozások mellett állatcsont-felismerés, kakukktojás-keresés, letapogató feladat is szerepelt a kínálatban, és számos régi leletet közelebbről is megvizsgálhattak a résztvevők. A rendezvény zárásaként dr. Keszi Tamás régész tartott előadást „Bronzkori helyszínelők: A darabolós gyilkos nyomában” címmel. A népszerű nyomozós tévésorozatra utaló címadás nem csak a figyelemfelkeltést szolgálta. Mint kiderült, egy sír, egy hulladékgödör, vagy egy településrész feltárásakor a régészek sokszor csak nagyon apró, gyakran nehezen megfejthető információmorzsák mentén kezdhetik el a kutatást, annak során aztán lépésről lépésre haladva egyre konkrétabb és pontosabb eredményekhez jutnak. Keszi Tamás egy 2005-ös, a mai Iváncsa település külterületén végzett megelőző feltáráson talált, a bronzkorból származó koponyamaradvány „nyomozati anyagába” avatta be hallgatóságát. 

A helyszínelés során a régészethez kapcsolódó társtudományok – antropológia, biológia, történettudomány, vallástudomány – ismeretanyagát is bevetve egyre közelebb jutottunk a megfejtéshez. Ki lehetett a koponya tulajdonosa, milyen státusza lehetett az adott társadalomban és vajon mire használhatták maradványait? Mire utalhat egy letört foggyökérmaradvány? Megannyi megválaszolandó kérdés, amiket Keszi Tamás hatalmas tudásanyagot mozgató előadásában érintett. A közel egyórás helyszínelés után kiderült: vélhetően háborús cselekmények során, már halottként került az említett területen élők birtokába a koponyacsont tulajdonosa. A legyőzött férfiak maradványaiból trófeaszerű dolgokat készítettek. A legyőzött közösség nő- és gyermek tagjait azonban nem ölték meg, megpróbálták beilleszteni a társadalomba, ám nem válhattak annak teljes jogú tagjaivá. Ezt jól jelzi, hogy haláluk után a szeméttelepen temették el őket, oda, ahová a harcokban elesett ellenséges férfiakat is elhantolták.