Egy szerelem visszhangja a múltból

Melanie Hudson: Éjszakai vonat Berlinbe

Paddington vasútállomás, napjainkban: Fiatal nő száll fel a Cornwallba tartó éjszakai vonatra, nincs nála poggyász, gyönyörű smaragdzöld selyem estélyi ruhát visel, kezében egy régi viseltes napló, benne vázlatok. Ellie Nightingale félénk hegedűművész, akinek érződik a játékán, hogy összetörték a szívét. De megismerkedik útitársával, Joe-val, és úgy érzi, a legritkább ajándékot kapta meg: egy új esélyt.

Paddington vasútállomás, 1944: Európában tombol a háború, Alex és Eliza véletlenül találkoznak egymással. A lány festő, és igencsak elszánt: mindent megtesz, hogy eljusson a frontra, ahol művészként akar dolgozni. A fiú a brit királyi légierő pilótája volt, megsebesült, haditudósítóként áll munkába. Ahogy fogy az idejük, megígérik: amikor az egésznek vége, Berlinben találkoznak. De olyan időszak volt ez, amikor az ember nehezen tudta betartani az ígéreteit, és nem tehetett mást, csak megőrizte a reményt a szívében.

Páratlan, eposzi romantikus történet Cornwall öbleitől Normandia partjaiig.

Melanie Hudson 1971-ben született Yorkshire-ben. 1994-ben a brit fegyveres erők tagja lett, és bejárta a világot. 2010-ben leszerelt, hogy otthon maradhasson kisfiával, és ekkor kezdett írni. Családjával Cornwallban él.

„Kevés lenne 288 oldal ennek a történetnek? Nem. Csupán kb. három oldal hiányzik a végéről. Megható emberi sorsokról lehet 288 oldalban is lenyűgöző történetet írni. Melanie-nak sikerült. Nagyon érdekes két idősíkon játszódó történet, amelyben az a különleges, hogy a múlt és a jelen is ugyanott történik, csak három-három másik szereplővel. Megható női sors a II. világháborúból és egy fiatal lány sorsa a jelenből: válaszokat keresve vonatra szállnak, és elutaznak Cornwallba. A hiány a végéről annyi, hogy nem tudjuk meg Alex-szel, valamint Nancy-vel és Elizaval hogyan zárul a sorsuk. Nyitottan marad az olvasóra bízva az ő történetük végét.” – írja a könyvről horn a moly.hu könyves blogon.  (Forrás: Líra)