Várhatóan harminc munka készül el

Az idei tábort is közösen kezdték el szervezni, ám ennek édesapja márciusi, tragikus halála vetett véget, és Pats Dánielre maradt, hogy ezt a hagyományt átörökítse, vele együtt a közösséget és a szemléletet is. Határozott elképzelése, hogy nem töri meg a sorozatot, ha rajta múlik, a folytonosság megmarad, továbbra is minden évben találkozhatnak a képzőművészek egy nyári közös alkotásra. Két kiállítás is nyílt a tábor korábbi alkotásaiból, egy az evangélikus templomban, egy pedig a nagyvenyimi könyvtárban. Utóbbi településen is tartottak korábban tábort, és szívesen visszatérnének oda is, nyitottak a környező települések bármelyikén kiállítani, ahogy a városban is. A két tárlaton közel hatvan képzőművészeti alkotást állítottak ki.

Ebben az évben sem verték nagydobra a tábort, ugyanis az alkotásra koncentrálnak, még a támogatók nevét sem teszik közzé. Idén 36 vászonnal gazdálkodnak. Pats Dániel úgy véli, nagyságrendileg 30 alkotás el is fog készülni a táborban. A részt vevő művészek (Teodora Pop, Szegedi T. Aliz, Horváth Helga, Varga Katinka, Szenográdi Szabina, Kecskés Róbert, Körmendi Sándor, Négyesi Ádám, Móder Rezső, Pats Dániel) – akik szinte kivétel nélkül végzett képzőművészek – mindegyike persze nincs jelen a tábor teljes időtartama alatt, van aki csak egy hétvégére jön, van, aki vissza-visszatér, és akad, aki végig itt marad. Szenográdi Szabina például csak az első hétvégén volt itt, ám ezalatt négy képet is megfestett. Teodora Pop az első héten elment ugyan, de hat képet is itt hagyott maga után. Négyesi Ádám amellett, hogy ugyancsak négy képet megfestett, még egy másik, nagyobb munkába is belekezdett, egy falat borított be egy alkotással, amit Pats Dániel le is lakkozott már, hogy bírja az időjárás viszontagságait.

Igazi öröm a dunaújvárosi képzőművészet iránt érdeklődők számára, hogy Móder Rezső Munkácsy-díjas képzőművész is újra ecsetet fogott a kezébe, mindennap részt vesz az alkotómunkában. Ebben fontos szerepe volt a Csíkszeredáról érkezett Kecskés Róbertnek, az „Octavian Goga” Nemzeti Főiskola tanárának is, aki lényegében nem hagyta békén addig, amíg nem kezdett el újra dolgozni a másik kezével. Róbertnek lassan már lakcímkártyát kell kérnie a táborban, hiszen talán csak egyetlen évet hagyott ki a koronavírus miatt. Eredetileg nem is alkotni érkezett, hanem tolmácsolni. Megfogta a közeg: „egy idilli hely, olyan, mintha hazajönnék. Van valami, ami megmaradt a múltból, amit én is megéltem a dézsi születési helyemen: az épületek atmoszférája. A képbeli tájak, és azok visszaköszönnek az épületekből, a tájból, a sok zöld növényből – megfogott az egész város hangulata. Művészként egészen másként látod a dolgokat, egészen másként élsz meg vizuális impulzusokat, amiket itt megkapsz. Ez az, ami visszahoz, és szívesen is jövök” – jelenti ki. A társaságot is megkedvelte annyira, hogy ugyanúgy eljönne, ha kevésbé komfortos lenne, még ha sátraznának is. Pats Józsefet, Móder Rezsőt is valamiképpen mesterének tekinti.

Varga Katinka talán még 15 éves sem volt, amikor a Kisképzőben az egyik dunaújvárosi osztálytársa hívta, hogy jöjjön (az akkor még „A” Csoport táborba) festeni Dunaújvárosba, mert itt remek a társaság. Mára már jó barátság köti Pats Dánielhez. Első munkája az volt, hogy egy dunaújvárosi látképet átfogalmazva festettek meg négyen egy óvoda számára Pats József szakmai irányítása mellett. Akkor festett olajjal először. Saját bevallása szerint ő a színekben erős, rajzolni kevésbé szeret. A színfolt vége a vonal, és ahol a vonal végződik, ott kezdődik a színfolt, ezekkel teremt formákat. Több táborban vett részt, mint ahányat kihagyott, ezalatt a munkássága sokat változott, de számára ez természetes, hiszen egy alkotónak mindig reagálnia kell a környező hatásokra. Mint mondja, az érzelmek irányítják, korábban elsősorban az arcokkal, érzelemnyilvánításokkal foglalkozott, ehhez múzsái voltak. Mostanában inkább a benyomások, a hatások, az érzelmek kitörései foglalkoztatják. Most, itt is a feszültség képi megformálása foglalkoztatta, amiket szeret figurálisan kifejezni, de mára már nemcsak az arccal, hanem az egész testtel. Szereti elemezni az emberek reakcióit, az érzelmi intelligencia különösen érdekli. Ehhez keres témákat, amiket megpróbál vizuálisan megmutatni a világnak. „Nagyon szeretem Dunaújvárost, főleg az óvárosi részen ezt a természetközeli hangulatot. Budapest egy tömött világ, abból ide jönni elég relax élmény. Pesti lány vagyok, de már amikor Adonynál tart a busz, már akkor elérzékenyülök, annyi emlék köt ide. Nem csak a táborba jövök le, ugyanúgy meglátogatom őket év közben is. Nagyon fontos Dani barátsága, ami jóindulattal már legalább húsz éve tart. Nekem Pats József „Putyi” a mesterem és jó barátom volt. Sokat segített abban, hogy megtaláljam a saját ösvényemet.”