Lányok, anyák, lányanyák

Rachael English: Papír karkötő 

Megdöbbentő, igaz történet alapján íródott könyv az 1970-es években zajló anyaotthonokról, örökbefogadásról.

Minden csecsemő papír karkötőjében ott rejlik az anya titka... 

Katie Carroll csaknem ötven éven át eldugva tartott egy dobozt a szekrényében. Katie ugyanis az 1970-es évek elején Írországában, egy Carrigbrack nevű anyaotthonban dolgozott ápolónőként. Ide küldték azokat a fiatal lányokat a szüleik, akik különböző okokból kifolyólag teherbe estek, hogy itt hordják ki gyermeküket és szüljék meg őket. Leginkább azért, hogy ne hozzák a családjukat szényenbe. Ott tartózkodásuk ideje alatt terhesen, az utolsó utáni pillanatokig dolgoztatták a lányokat, majd szülés után fél, de akár egy évig is ott tartották őket, hogy kifizessék tartozásukat, amiért igénybe vették szolgáltatásaikat. Katie doboza egy jegyzetfüzetet rejt, a csecsemők és anyák adataival, akik annak idején az intézmény lakói voltak. A dobozban ott lapul még sok-sok papír karkötő, amelyeken a csecsemők személyazonosságát rögzítették.

Férje halála után Katie elhatározásra jut. A birtokában levő információk révén az örökbefogadottak megkereshetik vér szerinti anyjukat, ezért Katie feltesz egy üzenetet egy internetes fórumra. Sorra érkeznek a válaszok, és miközben Katie egymás után adja vissza a papír karkötőket eredeti tulajdonosaiknak, fájdalmas és örömteli pillanatoknak egyaránt tanúja lesz.

De vajon készen áll-e arra, hogy saját életének titkairól is lehulljon a lepel? 

„Végtelenül megindító, lebilincselő. És ez a nyitósor... hű! Rögtön beszippantott.” – írja véleményét Patricia Scanlan. 

„Fantasztikus színvonalon elmondott, valós eseményeken alapuló történet Írország sötét múltjáról.” – ajánlja a kötetet Liz Nugent. 

„Erőteljes, fontos, szépséges regény.” – ez Sinéad Crowley rövid és velős ítélete. 

„Rachael English vérbeli mesemondó, ezt a könyvet nem lehet letenni.”– írja Cathy Kelly. 

„Kivételesen érzékeny olvasmány.” – áll Sheila O’Flanagan kritikájában. (Forrás: Moly)