Előszálláson először a színpadon járták! - Képgalériával

Czuppon Péter az izzóhangulatú esemény után kimondta, amit ritkán szokott: - Ma tényleg elégedett vagyok a produkciónkkal! Nem akarok nagy kulisszatitkokat elárulni, de a fellépés előtti színpadi bejárásunk egyszerűen ijesztő volt! Olyanokat produkáltak nekem a táncosok, mint akik még soha nem jártak ilyen helyen… Egy kicsit megvoltam tőlük ijedve, hogy most mi történt velük, hol veszett el az a befektetett munka, amit idáig elvégeztünk? Aztán, ahogy szokták mondani: ha bukik a főpróba, sikeres lesz az előadás. Most is ez történt. 

A büszkeség

Öregszel! Ennyi hivatalos tanú előtt, (a telt házas közönségre gondolok) még soha nem mondtad a táncosaidra, hogy „nagyon büszke vagyok rájuk”!

- Jó lesz vigyáznom, mert úgy látszik figyelsz arra, hogy mit beszélek! Ez vagy az öregedés jele, vagy én is tanulok - mondta nevetve. A táncosok már mondták nekem, hogy a leszidásból otthon is kapnak eleget és azért, hogy itt is azt kapják meg, nem jönnének, ha nem muszáj. Nem biztos, hogy tudatos volt a kimondása, de tényleg az voltam rájuk, mert jók voltak.

Az előszállásiak

Olyan fiatalok voltak, hogy már az is örömöt adott volna, amikor láttuk, hogy eltalálnak a színpadon, de ahogy táncoltak… Az már sokat ígérő volt!

- Bizony, első-második osztályosokról is beszélünk. Nagyon nehezen rázódtunk bele. Nekem egy sajátos stílusom van a tanításban, és a színpadra helyezésben is. Szeretem elvárni tőlük, hogy tudják használni azt a tudást, amit megpróbálok nekik átadni. Ezt úgy kell érteni, hogy nem az az igazi tudás, amikor valaki el tud táncolni egy koreográfiát, hanem az, hogy a megtanult táncanyagot tudja alkalmazni. Amikor van egy kis lehetőségük egy kis önálló mozgásra, azt megtudják csinálni. Ez persze nagyon nehéz dolog, nem sok helyen csinálják, de én a kezdetektől erre szoktatom őket, belenőnek és teljesebbé válik a produkciójuk.

A baracsiak

- Ők is jók voltak, de most volt egy kis problémájuk: a nagy korkülönbség. A hatodik-hetedikesek voltak a nagyok, kevesen voltak a közép korosztályból mert az első- másodikosok voltak többségben. Nem nekem, hanem a nagyoknak volt így nehéz a dolguk, mert több türelemre volt szükségük arra, hogy a kicsik lépést tudjanak velük tartani. Szépen megoldották ezt a plusz feladatot is. 

A mezőfalviak

- Nagyon büszke vagyok arra, hogy egy ilyen hosszú idő óta fönnálló együttest irányíthatok és taníthatok. Bármibe kezdünk, abból egy magas színvonalú műsor születik.

A nagyvenyimiek

- Nagy ünnepük lesz, a harmincéves születésnapjuk. Ebből én húszat csináltam velük együtt. Közülük néhány más csoportból érkezett kivételével mind a saját nevelésem.

A két záró tánc

A Legényes olyan virtuóz és féktelen dinamikájú tánccá vált, hogy tombolt miatta a hálás közönség. Te hajszoltad bele őket, vagy saját magukat hajszolták bele?

- Egy-egy tánc habitusa viszi magával a táncosokat, ezért azt mondhatjuk, hogy saját magukat lovalták bele abba az őrületbe. A fiúk teljesítették azt, ami egy ilyen tánctól, ekkora csoporttal elvárható. 

Jött egy fess, ifjú hölgy, aki a lányokat és vele az ünneplő közönséget vitte hasonló extázisba. Meg is kérdeztem tőle, hogy most akkor bajban van a Mester? Nyugdíjba kényszeríted?

-Nem vagyok bajban, mert nagyon-nagyon büszke lehetek a lányomra, hiszen róla beszélünk. Egy kicsit alán meg is nyugtatott, hogy velem akármi is történik lesz, aki tovább folytatja a családból ezt hivatást. Érti, érdeklődik utána, kutatja a táncot, lelkes és legalábbis a lányok, hallgatnak rá.

Nagy bajban lehetsz te otthon?! Ugyanis ezen az estén is szemmel látható volt, hogy a családod egy másik női tagja is ennek a műfajnak az értő szakembere!

- Mindenkinek van egy másik fele. Az enyém olyan, aki abszolút támogat ebben a munkámban. Egy pályatárs barátom mondta egy fesztiválon, hogy mennyire jó helyzetben vagyok, mert az én munkám nem akadályozza a családunk életét, hanem a része. Amikor a gyermekeim éppen nem lépnek föl valamelyik műsorban, akkor is velünk tartanak, hogy öltöztessenek, cuccoljanak, vagy buzdítsák a fellépőket. A feleségemmel például van néhány csoportom, amit közösen csinálunk, és amikor az ideje engedi, szintén velünk tart. Gondolom nem árulok el nagy titkot, a koreográfiánk jó részét az ő ötletei alapján építettük fel. Nyilván a táncfolyamatokat én állítom össze és a táncosokat felkészítem, de végig kontrollálja a munkánkat. Ez a hölgy Kuminka Zsuzsa!