Képmutatók, álszentek a pellengéren

"Nem kis falat, de örömteljes" - ezekkel a szavakkal köszöntötte a darab szereplőit Őze Áron rendező hétfőn délelőtt az olvasópróbán. Elmondta, Molière 1664-ben, 360 éve írta a Tartuffe-öt, ami azóta is örök és megunhatatlan. Megírásának évben, május 12-én mutatták be Versailles-ban, de szinte azonnal cenzúrázták, mégpedig a XIV. Lajos királyt körülvevő, odaadó hívek felzúdulása miatt. A királynak ugyan nem volt személyes érdeke betiltani, azonban befolyásos udvari emberei hatására mégis megtette. Ezek az emberek ugyan mind mélyen vallásosnak mutatkoztak, a valóságban java részük igencsak álszent módon viselkedett, és a hozzájuk hasonló képmutatókat pellengérezte ki Molière a művében. Őze Áron rögtön az elején leszögezte, a direkt aktuálpolitizálást mindenképpen el kell kerülni, egyszerűen csak tenni kell a dolgukat, és vannak olyan anyagok, olyan mesterművek, amik ha a kezükbe kerülnek, akkor önmaguktól megszólalnak, csak meg kell csinálni pontosan, szakmai oldalról támadhatatlanul. A közönség dolga, hogy mit lát bele, vagy mit nem. Mint mondta, semmifajta szándékoltság nincs abban, hogy a darabot most veszik elő.

Jelen pillanatban háromféle modernkori fordítás érhető el ebből a műből, jelesül Petri György, Parti Nagy Lajos és Vas István verziói. Mindhárommal foglalkoztak Karácsony Ágnessel, de végül a Vas István féle fordítás mellett döntöttek, elsősorban a könnyed, laza, francia stílusa, légköre miatt. Mint mondta, nagyon nagy munkán vannak túl, egy kicsit "le kellett porolni", változtatni a ritmusán. Például úgy, hogy több dialógot tettek bele, felpörgették a jeleneteket, a többoldalas monológokat megmozgatták úgy, hogy a többi színpadon lévő szereplő is hozzászól.

Az olvasópróbán a színészek és közreműködők már láthatták a plakáttervet és a jelmezterveket is, amikből egyértelmű, hogy igyekszenek elemelni a történetet és az álszentség problematikáját kiemelni, nem pedig az egyházi vonatkozásokra koncentrálni, mint az eredetiben. A jelmeztervekből mindenki meg is kaphatta a sajátját, ez is segíthet a szereppel való azonosulásban. Már a próbák elején megjelenik majd egy nagy asztal a díszletből, mert annak fontos szerepe lesz az előadásban.