A tánc világnapja Wesley da Capo módra

Megkapó zenével kezdődött az előadás. Kolesznyicsenko Inna zongoraművész, -tanár és tanítványa Mess Krisztián négykezesével.

Kurina Laura az intézmény igazgatója a különböző, az általuk gyakorolt művészeti irányzatokból bemutatott csodálatos, rövid részleteket, értő, szívből szóló ajánlással mutatta be a közönségnek. 

– A Wesley da Capo alapfokú művészeti iskola már több éve a tánc világnapjához közeli alkalmas időpontban megpróbálja ezt az esemény kiemelni a hétköznapok világából, ahogy most is. Bemutattuk, hogy a tanárok és a növendékek közös munkájából hová jutottak ebben az évben. Ez alkalommal is megemlékeztünk Jean-Georges Noverre francia táncos és balettművész születésnapjáról, aki a balett egyik nagy újítója. Az ő „Levelek a táncról” című műve egykor (1760-ban) forradalminak számított, de ma is megkerülhetetlennek tűnik. A zenéről, a táncról, az énekről és láttatni kívánt dolgokról is beszéltünk a mai napon, hiszen a képzőművész növendékeink munkáját a vetített háttereken, az eszközökön is folyamatosan megcsodálhatta a közönség. Az ifjú képzőművészek és a tanáraik is megjelentek a közönség előtt, hogy mindannyiukat megismerhessék. Az alkotók munkáit időszakos kiállítások formájában a Corner kávéház belső falain mutatjuk be az érdeklődőknek. Jelenleg a nagycsoportunk legújabb munkái láthatóak azon a helyszínen.

Moderntánc

A produkcióról Füsi Gyöngyi mesterpedagógustól ezt is hallottuk. – Elsőként a „Hangok” című tánckoreográfiát mutattuk be, ami a Táncpedagógusok Országos Szövetségének versenyére készült és a mozdulatművészeti kategóriában indultunk vele. Az ifjúsági kategóriában a mozdulatművészet csoportban a második helyet érték el. A második koreográfiánk az „Otthonban” címet viseli. Ez az oktatási hivatal országos tanulmányi versenyére készült, amit három évente rendeznek meg. Egy kötelező és egy szabadon választott anyagot kell rajta bemutatni. Itt csak az első három helyezettet díjazzák. Ezen a nagyon szigorú versenyen a harmadik helyezettek lettünk. A harmadik koreográfiánk a Vadócok csoportunk előadásában volt látható, ami a „A mesebeli kertben” címet viseli. Ez az életük első versenyprodukciója, amit egy gyönyörű, ezüst minősítéssel ismert el a zsűri!Elvetettünk egy borsószemet, amiből mára már egy erős gyökerű növény fejlődött. Hálás köszönetem a szülőknek, akik hozzátok viszitek a gyermekeket, gondoskodtok róluk és mindenféle őrületben segítetek bennünket. (például mára a farok készítésben). Ti vagytok ennek a növénynek a levelei. A virágok pedig a tanítványaink, akikből a termés fejlődik. Nagyon kedves és jó tevékenység az, amit az iskolában végzünk. 

A Macskák

– Öt csoportunkban hetvenöt gyermek fejlődik és ők táncoltak részleteket a Macskákból. Nem csak a tanárok, hanem a tanítványok is nagyon sok kreatív ötlettel járultak hozzá az egész sikeréhez, például mozdulatokat találtak ki, amik együtt beleépültek a produkcióba. Minden évben mi, a tanárok is igyekezünk mutatni valamit a szülőknek és a gyermekeknek, ami öröm a számunkra. A gyermekektől azt kértem, hogy varázsoljanak nekünk valamit ide a színpadra, mert szerintem képesek rá. Megláthattuk, büszkék vagyunk rájuk. Köszönetet kell még mondanom a színháznak, és a műszaknak, akik évről-évre befogadnak bennünket és segítenek bennünket az előadásban, hogy megmutathassuk, hogy merre járunk a tanulásban. 

A néptánc 

A csoport munkájáról Kristóf Bálint néptánc tanár mesélt a közönségnek. Róla föltétlenül mondjuk el, hogy egy egy egészen kiváló hegedűs, ahogy a táncosokat kísérő együttese is hozzá hasonló nagyszerű zenészekből áll.

– A gyermekekkel együtt nagyon szerencsésnek érezzük magunkat, mert mindannyian szeretjük a néptáncot. Hogy mit is csinálunk mi a felkészülésünk során? Táncolunk, énekelünk, olykor zenélünk, nagyon sokat játszunk, ezért jól érezzük magunkat. Tudatosult bennünk, hogy tulajdonképpen ez a közösség, amivé a színfalak mögött igazán összecsiszolódtunk, valószínűleg sokáig összefog tartozni. Remélem, hogy ez a színpadi produkciójukon is meglátszott. A hatodikosok nyitották meg a sort a Bodrogközi táncukkal. Az a helyszín az ország észak-keleti csücskén található, ami átível a hátáron túlra, ezért felvidéki és anyaországi tánc lett belőle. A következők a harmadik és a negyedik osztályosok voltak, akik még messzebbről, Moldvából hoztak ide egy táncocskát. Annyit mindenképpen el szeretnék mondani róluk, hogy ők mind a zenében, a táncban, a viseletben, de a beszédben is egészen a középkortól élő emlékeket őriztek meg a számunkra. A másodikosok folytatták a felcsíki polgári táncokkal. Legutoljára hagytuk a „Cuki faktort” az elsősöket, a Csallóközi polgári táncokat mutattak be! Ami aztán nem maradhatott el: az összes táncosunk egyszerre járta.

Mit is mondhatnék?

Horváthné Kurucz Zsófia Luca képzőművészeti tanártól ezt hallottuk. – Nagyon büszke vagyok erre a csoportra. Tizenkét alkotó munkáját oszthattam meg a közönséggel. Ha valaki egy évvel ezelőtt azt mondta volna nekem, hogy valaha ezen a színpadon állhatok ezeknek a tehetséges gyermekeknek a felkészítő tanáraként, a munkáikat bemutatva, akkor valószínűleg kinevettem volna. Szeptember óta vagyok az intézményünk képzőművészeti szakának a tanára. Ez idő alatt rengeteget tanultam a gyermekekről, és önmagamról egyaránt. Egy ilyen csoport tagjának lenni több, mint tanári, vagy oktatói szerepvállalás. Végig követhettem, ahogy a gyermekek egyénisége kibontakozik és a személyisége fejlődik. Fantasztikus élmény volt. Véleményem szerint a kreativitás és az arra a gondolkodásra való nevelés és a tehetségek gondozása hihetetlenül fontos dolog. Hiszek abban, hogy minden emberben van valami plusz, amit meglehet találni és onnét sokkal jobb lesz az élete. A Wesley da Capo pontosan ezt jelenti a számomra. Gondozza a tehetséget, és segít abban, hogy minden tanítványa megtalálja a saját tehetségét. 

Kis létszámmal nagy sikerrel

Regős Ágnes képzőművész, tanár is büszkélkedhetett. Példa értékű volt, hogy egy ilyen erős táncos műsorban ők is megkülönböztetett kis blokkban mutathatták meg magukat és az alkotásaik vetített másait.

– Nagyon kicsi a csoportunk, mindössze hét főből áll. Felső tagozatosok és gimnazisták járnak hozzám. Szeretnék kitérni egy nagyon friss sikerünkre. Bejutottunk egy művészeti iskoláknak szervezett országos döntőbe. Őt művet küldtünk be és hármónkat behívták. A verseny a Parafrázis 2023 volt. A versenyzőknek a helyszínen kellett rajzolni. A II. korcsoportban Rendes Lujza és Szabó Emma, az V. korcsoportban Varga Flóra Eszter jutott döntőbe pályázóink közül, aki végül országos 2. helyezést ért el. További büszkeségem, hogy most a Macskákban is szerepet kaptunk!