Móriczos gyerekek szólaltatták meg az orgonát

Az ötödikeseknek egy nagyon sajátos énekórát tartott Németh Irma tanárnő.

Olyat, aminek az emlékét vélhetően egy életen át hordozzák majd. A déli órákban nem a tanterem felé vették az irányt, hanem a Krisztus Király templom felé, ahol dr. Fekete Gábor Lajos, a plébánia kántora fogadta őket, aki maga is a Móriczba járt egykoron. A templom fő hajójában rövid ismertetőt tartott arról, hol is vannak, mit is látnak, milyen a templom szerkezete, mit ábrázol az ólomüveg ablak mintázata. A misék zenei kíséretének szerkezetéről is szót ejtett, amelynek központi eleme az orgona, amiért tulajdonképpen a templomba érkeztek. Lassan szlogenné növi ki magát, hogy 

így ennek jegyében, ha már úgyis ott voltak, elénekelték Georg Friedrich Händel: Győzelmi kórusát a Júdás Makkabeus című oratóriumból.

Ekkor következett a nap fő attrakciója, fellépcsőztek az orgonához. Már ez is keveseknek adatik meg, de az még kevesebbeknek, hogy az orgona szerkezetébe is beleshettek, láthatták, hogyan futnak a kábelek, csövek, hol van a kompresszor, ami működteti a sípokat. A kántor végül beült a hangszerbe, és nem csak mesélt a hárommanuálos orgonáról, a regiszterek fontosságáról, hanem meg is szólaltatta, eljátszott egy kirie kíséretet. 

ugyanis, aki vitt magával kottát, az beülhetett az orgona padjára és eljátszhatta az általa kiválasztott darabot. Még olyan bátor vállalkozó is akadt, aki a pedálokon próbált meg játszani. A főtemplom orgonáján aztán a Boci, boci tarkától kezdődően egészen komoly darabokig tartó skálán szólaltak meg a dallamok. 

Nincsenek túl sokan, akik elmesélhetik, hogy egy főtemplom orgonáján játszhattak gyermekkorukban. Nos, például ezért is érdemes móriczosnak lenni!