Századelős konfliktus mai köntösbe öltöztetve

A szakma kíváncsisága nem csak az első rendezés miatt kíséri a bemutatót, meglehetősen különlegesnek számít az a bizalom is, amit Őze Áron igazgató a fiatal alkotógárdába fektetett. Nem túl gyakori, hogy egy vidéki színházban ekkora szabadságot kapjanak harmincas éveikben járó alkotók. A közel másfél hónapos előkészítés után pénteken végre kiderül, hogy Deés Enikő dramaturg Molnár Ferenc átirata mennyire állja meg a helyét, milyen hatást, hangulatot kelt majd Gódor Erzsébet cimbalomművész zenei világa, mindehhez mennyit tudott hozzátenni Dunaveczki Éva táncművész mozgásbeli elképzelése és mindez hogyan szervesül Horányi Juli modernre, vagy inkább kortalanra formált látványvilágával. Nem véletlen a kortalanra hangolt vizualitás, ugyanis a rendező szerint  a magyar társadalomban egy népbetegség lett az önmagunkkal való békétlenség, a mérhetetlen önbizalomhiány, a kisebbségi komplexus. Erről szeretne ezzel az előadással beszélni.

Alaposan hozzányúltak az eredeti darabhoz, például az eredeti három felvonás helyett a Bartókban két felvonásban fogják játszani, és az előadásban négy kép és három helyszín jelenik meg, de megtartották az eredeti valóság- álom-valóság szerkezetet, a szöveget pedig úgy frissítették, hogy ne hangozzék idegenül egy mai környezetben. Az eredeti darab 22 szereplőjét is 12-re redukálták, ha pontosak akarunk lenni, akkor 8 színészre, akik közül néhányan több szerepben is feltűnnek. A szereposztás végül ekként alakult: Dr. Kelemen: Papp Dániel; Vilma, a felesége: Mikecz Estilla; Szabó György: Jerger Balázs; Lia/Emília: Kovács Vanda; Zágon/Titkár úr: Vrabecz Botond; Mikhál/Bernát: Kiss Attila; Főpincér/Lakáj: Szabó Noel; Gyerek: Dubai Bertalan.

A bemutató után ebben a hónapban még háromszor játssza a színház az előadást, 23-án, 24-én és 28-án.