Levendulás szezonzárás két tételben

– Több dologra is büszke lehetek. A diákjaink szép alkotásaira, és a telt házas eseményre, amin bemutattuk őket. 

Örömteli, hogy a családjukkal érkeztek, akiknek szemmel láthatóan nagy élmény volt a gyermekük alkotásait kiállításon látni. Nyilván a művészeti oktatást is nagy türelemmel és szeretettel végzi az ember, de előfordul, hogy időnként az asztalra kell koppintani, de tudják, hogy nálam mi a rend. Így szeretjük egymást. 

Nem csak leendő művészeket szeretnék nevelni, hanem olyan gyermekeket, akik majd a felnőtt korukban is látják a művészetben az értékeket. A sokféle, a gyermekek kedvére való digitális eszköz komoly kihívást jelent a számunkra. Főleg az idősebbeket ejtik rabul. Egyre nehezebb megküzdenünk a „varázsukkal”, mert érezhetően függőséget okoznak, de igyekezek vicces módon kezelni a problémát.

Közös munka a különböző nemzedékekkel

– Egyszer csak Rózsa néni lettem. Hát ezt elég nehéz volt megszokni. Furcsa volt, de együtt élünk vele. A gyermekek még mindig szívesen tegeznének, de a megszólításban is meg akarják tartani a tiszteletet, így aztán ezzel az elnevezéssel is mosolyogva tudunk együtt dolgozni. 

A felnőttképzés nagy kihívás volt, de elfogadtam. Egy megérzéssel indult: „miért ne próbálhatnánk ki?!” Nagyon hálás vagyok azoknak a felnőtt tanítványoknak, akik elsőként próbálták ki ezt a járatlan utat. Az elején voltak benne döccenők, de a közös munkánknak hála, mára már gond nélkül megy az is. Együtt bizonyosodtunk meg róla, hogy felnőttként is vissza tudunk fordulni a művészetek világába, és az eredményeink mutatják, hogy érdemes komolyan foglalkozni vele. A csoport szellemisége olyan erőt ad mindenki számára, ami összeköt bennünket és mindenben segít nekünk.

A levendulás tánc is elvarázsolt bennünket

A Jótékonysági Népművészeti Tanévzáró Gálaműsort a Vár udvarán bonyolították le. Erről a Levendulások vezetőjétől, Farkas Huszka Rózsától ezt is hallottuk. 

– Elsőként a Czuppon Péter által felkészített Kutyaütők csoportja egy parádés csalimese és egy bravúros táncjáték bemutatásával teremtette meg az egy percre sem csökkenő jó hangulatot. A produkció értékét növelte a Teleki Néptánc Egyesület soriban fellépő solti gyerekek kiváló szereplése.

A folytatásban is elvarázsolták a közönséget Dunaegyháza, Dunavecse, Tass és természetesen Dunaföldvár csodálatos levendulás közösségei.

– Egy év után léptünk a közönség elé egy ilyen produkcióval. Nagy lépést tettünk a fejlődés útján. Ebben a tanévben 410 fő kezdte el az alapfokú művészeti iskolai tanulmányait az iskolánkban. A szakágaink: a néptánc, társastánc, kézműves, grafika, kerámia, tűzzománc és citera tanszakokon. Azt, hogy ilyen széles palettáról választhatnak a gyermekek, nagyban köszönöm a kollégáimnak. Szerencsés az intézményünk, mert vidéken egyre kevesebb a szakember művésztanár. Mi mégis tudtuk növelni a gárdánkat. Köszönjük, hogy a szülők bizalmat adtak nekünk és beíratták a gyermekeiket hozzánk. Nagy élmény volt látni a felkészítő tanárokat, ahogy testben és lélekben együtt mozdultak – énekeltek a tanítványaikkal, mintha ez az esemény egy országos döntő lett volna, lehetőleg a világ vezető tv társaságainak élő közvetítésével.

Appelshofferné Rabóczki Anikó, Molnárné Miklán Jolán, Rusznyák Edit, Sebők Szilvia valószínűleg nem akart semmit sem megmutatni a színes eszköztáraikból, de kilestük őket, hogy mennyire fontos volt nekik, hogy a gyermekek a legjobb formájukat mutassák be a színpadon. Czuppon Péter tanár úr persze más utat járt. A híres testbeszédével, arckifejezéseivel és elismerő, de erősen titkolt mosolyával és hunyorításaival elképesztő biztonsággal kormányozta a népeit. A színpad oldalában kiváló partnert talált magának az ördögszekeres tánc virtuóz, Appelshoffer Janó személyében. Az utóbbi kiválóság a táncosai műsorzáró meglepetés produkciójával utat mutatott mindenki számára: ez az a színt, amit majd el kell érniük az igazi sikerek eléréséhez!

A jótékonysági gáláról

– Egy kis segítségre van szükségünk! A tanulói létszámunk hirtelen növekedése miatt, a népviselet és a felhasználandó nyersanyagok mennyisége kevésnek bizonyult az idei tanévben, ahogy a viseletek és a hangszerek karbantartására meglévő keretünk is. Ezért itt a Várudvaron több helyen is adománygyűjtő üvegeket helyeztünk el. Sikerrel.