Mozivásznon a város – filmtörténet dióhéjban

Éppen hét évtizede, 1954. július 15-én kezdődtek el a vasmű területén az Én és a nagyapám (rendezte: Gertler Viktor) c. film felvételei. Egy új, szocialista nagyváros valahol (?)  Magyarországon az 50-es évek közepén. Mindenki vándormadárként érkezik valahonnan, mint Berci és részeges nagypapája, vagy faluról a Daru család. Berci azzal hívja ki maga ellen a gyerekek haragját, hogy mindenben ügyesebbnek és leleményesebbnek bizonyul társainál. A történet kicsit sematikus, de szerethető, a kor legnagyobb színészei Gózon Gyula, Ruttkai Éva, Balázs Samu, Somlay Artúr pedig életet lehelnek az alakokba.

Egy évvel korábban már a Kiskrajcár (rendezte: Keleti Márton) nyitotta a sztálinvárosi művek sorát. A történet itt is célirányos: Juli kulák nevelőszüleitől Dunapentelére szökik. Hamar otthonra talál a hozzá hasonló fiatalok körében, befogadják a szorgalmas, dolgos árva lányt. Egymásba szeretnek Orbán Pistával, a fiatal élmunkással, aki Kiskrajcárnak nevezi el a lányt. Mészáros Ági, Ajtay Andor, Fónay Márta, Alfonzó, Bessenyei Ferenc neve fémjelzi az alkotást, amely (csakúgy, mint a többi hazai mű) nagy sikert aratott annak idején a mozikban (a televíziót akkoriban jobbára még csak hírből ismerték az emberek). 

Az 1959-ben bemutatott Kölyök (r.: Szemes Mihály) elsősorban a hihetetlenül bájos Törőcsik Mari, valamint Szabó Gyula és Zenthe Ferenc játékáról emlékezetes, no meg számtalan helyszín ismerhető fel benne. A Semmelweis utcai, egykori szülőotthon a történet szerint hotel színvonalú munkásszálló, a patika tisztaságú és rendezettségű Vasmű (akkori nevén Sztálin) úton hömpölyög a jól öltözött fiatalok tömege, ahol talán soha nem nyíltak olyan gyönyörű rózsák, az Arany Csillag valódi luxus szórakozóhely. 

Kölyök (Törőcsik Mari), ez a kedves, kócos, kétbalkezes kislány beleszeret új brigádvezetőjébe, Gordon Jóskába (Szabó Gyula), aki azonban észre sem veszi. A lánynak nagyon rosszul esik a mellőzés, és mint annyi minden mást az életében, ezt is hűbelebalázs módjára akarja megoldani, és majdnem a Dunába fúl. Szerencsére arra jár a jóképű Kondor Géza (Zenthe Ferenc) aki megmenti, majd elviszi táncolni, felébresztve ezzel Gordon Jóska szerelmét.

Az ideológiai mázzal leöntött, de ezt leszámítva szórakoztató filmek sorát gyarapítja a Legenda a vonaton (1962, r..: Rényi Tamás) is, Sinkovits Imrével, Szirtes Ádámmal, Pécsi Ildikóval, igaz itt már csak kisebb részben helyszín a városunk.

Később megjelennek a bonyolultabb, társadalmi problémákat boncolgató művek is: Párbeszéd (1963, r.: Herskó János, Minden kezdet nehéz (1966, r.: Rényi Tamás). Ekkor már kevésbé fontos a helyszín, inkább a történet, a szituáció hangsúlyos.

Az ezredfordulót követően ismét „felfedezik” a filmesek Dunaújvárost. Koltai Róbert (aki gyermekkorának egy részét itt élte) Csocsó, avagy éljen május elseje (2001) című, személyes indíttatású filmjében egy sztálinvárosi május elsejét idéz meg. A helyszíni forgatások szinte az egész várost felbolygatták, az epizodisták, statiszták között megannyi helybeli ismerőst fedezhetünk föl. 

Kertész Imre Sorstalanság című Nobel-díjas regényéből Koltai Lajos készített azonos címmel filmet (2005-ben került a filmszínházakba). Annak idején a legnagyobb költségvetésű magyar produkció volt (becslések szerint mintegy 2,5 milliárd forinttal), néhány jelenetét a Dunaferr üzemi területein forgatták. 

Megtörtént eseményeket és személyes élményeket dolgoz fel a Fehér tenyér c. mozi (rendező: Hajdu Szabolcs, 2006). Részben a dunaújvárosi tornászok élete ihlette, és a főhős gyerekkorának forgatási helyszíne is városunk volt. Egy fiatal tornász pályafutását követjük, nagyjából a kezdetektől körülbelül harminc éves koráig. A fiú kisiskolásként kénytelen elszenvedni a felkészüléssel járó kegyetlen testi-lelki fenyítéseket.  A nyolcvanas évek tornasportvilágának plasztikus és realista bemutatása, egy mindenki számára közérthető és lebilincselő történet formájába öntve. A film a 2006-os Magyar Filmszemlén óriási sikert aratott: a legjobb rendezés, a legjobb operatőr, a legjobb producerek, valamint a legjobb vágó díját is megkapta, a külföldi kritikusok és a közönségdíj mellett. A filmet díjazták Karlovy Varyban, Isztambulban, Ljubljanában, Kaunasban is.

Rohonyi Gábor Konyec – Az utolsó csekk a pohárban (2007) című alkotása nem kifejezetten Dunaújvárosról szól, de nálunk forgatták. Feltűnik benne a Barátság városrészi posta, a Vasmű úti szakorvosi rendelő előcsarnoka egy bankfiókot formáz. 

A 2008-ban bemutatott Genezis (r.: Bogdán Árpád) nagyjátékfilm több jelenetét is nálunk rögzítették, ráadásul a főszereplő iparvárosi kamaszt, a visszahúzódó Virágot egy dunaújvárosi lány, Illési Enikő alakította.

A Zanox – Kockázatok és mellékhatások 2022-ben bemutatott, sci-fi-elemekkel átszőtt magyar romantikus filmvígjáték Baranyi Benő első nagyjátékfilmje. A felvételek mindössze19 nap alatt, nagy részben Dunaújvárosban és Komlón készültek.  „…nemcsak a vizuális poénok az egyediek, hanem a környezet is. A filmet Dunaújvárosban forgatták, bár a város nevét nem mondják ki egyszer sem, az is felismerheti a Vasműről vagy az UFO-szerű víztoronyról, aki nem ott született és nőtt fel. …. a város végre dicsőségesen, de semmiképpen sem kozmetikázva tér vissza a vászonra, legalábbis a szottyos panelház, ami a középiskola bejárata, egészen biztosan nem lett felújítva miatta. A város karaktere pedig nagyon sokat hozzáad ahhoz, hogy a Zanoxnak is legyen karaktere.” olvasható egy két esztendeje megjelent kritikában.

Nemzetközi színtéren (egyelőre?) kevésbé felkapott településünk. A Vörös veréb c. amerikai thriller (r.: Francis Lawrence 2028) teljes egészében hazánkban készült, egyes jeleneteit a Fabó Éva Sportuszodában örökítették meg az elmúlt évek egyik szupersztárja, az Oscar-díjas Jennifer Lawrence főszereplésével. 

Igazságtalanok lennénk, ha megfeledkeznénk a helybeli alkotók munkáiról. A Cruel World Team nevű horrorcsapat és az abból kivált ifjúsági filmes stáb szép sikereket mondhat magáénak – különösen, ha anyagi lehetőségeiket is figyelembe vesszük. Az alkotások különböző magyar független filmes fesztiválokon nyertek díjakat, valamint elsősorban videoforgalmazásban és közönségtalálkozókkal egybekötött vetítéseken (rockfesztiválok, filmklubok) jutottak el a közönséghez, illetve regionális televíziók mutatták be őket. Bernáth Zsolt rendező gondozásában számos ötlet valósult már meg az elmúlt közel három évtized során (a teljesség igénye nélkül): Legyen világosság/Transzplantáció (Juhász Pállal közösen,1996), Kárhozat (1998), Hasfalmetszők (1999), Sohasevolt Glória (2001), Einstein mega Shotgun (2003), Illúziók (2009), Sherlock Holmes nevében (2011), Aura (2014). 

A kritika egyöntetűen a magyar ifjúsági film feltámadásaként üdvözölte a Sherlock Holmes nevében c. Dunaújvárosban készült alkotást, amely bemutatása óta mintegy húsz külföldi filmfesztiválra is meghívást kapott, és számos országban talált forgalmazóra (Németország, Japán, Brazília, Irán, USA, Kína stb.). Az alkotás a 2013-as Stockholmi Nemzetközi Filmfesztiválon elnyerte a legjobb ifjúsági film díját, illetve az ukrajnai Kryla (The Wings) Nemzetközi Gyerek- és Ifjúsági Filmfesztiválon a legjobb ifjúsági film díját 2014-ben. Az íróként is alkotó Bernáth The passion című 2018-ban készült rövidfilmje elnyerte a máltai Cine Circle National Film Competition legjobb felhasznált hang és legjobb vágás díját.

Sok ez vagy kevés? – a választ olvasóinkra bízzuk. Filmszemlénk természetesen nem teljes, és sok más szempont szerint is bővíthető lenne: a városról-városból készített dokumentumfilmek sora, az innen elszármazott, színésszé, rendezővé lett művészek munkái, reklámspotok. Ezekről talán egy másik alkalommal írunk.

Szirmai György