A problémáiról beszélni kell!

Az olvasópróba előtt Őze Áron igazgató is szólt az előadás alkotóihoz. Elmondta, hogy ez egy "nagyszerű, nagyon mély és komoly anyag egy érzékeny és kényes témáról”. Feltett szándékuk az előadások után kiegészítő programként – nem csak diákok számára – pszichológus segítségével átbeszélni a témát, segíteni feldolgozni a látottakat a közönségnek, amikor mindenki beszélhet a problémáiról. 

A rendező, Dicső Dániel az olvasópróbán elmondta, hogy régóta foglalkoztatta ez a téma, és azért is örül annak, hogy a Bartók partner ebben, mert véleménye szerint nagyon fontos, hogy a színház ilyesmiről is beszéljen, és túl az előadáson is ez egy beszédtéma legyen. Az Oscar-díjas kortárs francia drámaíró, rendező Florian Zeller már filmet is forgatott ebből az anyagból, ami egy családi trilógia (Az apa, Az anya, A fiú) egyik része. Mindegyik egy nagyon aktuális társadalmi problémát helyez a középpontjába. Bár a darab címe A fiú, legalább olyan fontos az apa, az anya, vagy az új feleség története is. Hétköznapi, átlagos családi helyzet az, amelyben a szereplők vannak, a darab végi tragédiához nem kell semmi igazán különös eseménynek bekövetkeznie. Egy széthullott, válás után lévő család próbálja újraértelmezni önmagát, mindenkinek a maga módján kell megküzdenie a saját problémáival, és a rendező szerint itt mindenkinek igaza van. Statisztikával is készült, mely szerint a házasságok több mint a fele végződik válással, minden hetedik(!) kamaszt érinti a depresszió. Tehát egy olyan problémakört boncolgat az előadás, ami nagyon is jelen van a hétköznapjainkban, még ha néhányunkat elkerül is. Mint említette, az előadás mindenképpen túlmutat ezen a történeten és a mentális egészséggel való foglalkozást rendkívül lényegesnek tartja.

Ebben a történetben is azt látjuk, hogy van egy jól szituált család, ügyvéd apukával, értelmiségi anyukával és még az új anyuka is értelmiségi. Mindenki teszi a dolgát, él a saját buborékjában, keskeny a határvonal, ami egy átlagos kamasz élethelyzetével járó fáradtsága, depressziós tüneteket mutató mindennapjai és aközött van, amikor már közbe kell avatkozni. Erre pedig oda kell tudni figyelnie a szülőnek. A történetben egyáltalán nem fordulnak szakemberhez. Az olvasópróbán ott feküdt az asztalon a rendező mellett Vekerdy Tamás: Válás és ami körülötte van című kötete, amely lényegében arról szól, hogy az elvált szülőknek együtt kell működniük a gyerek érdekében. Dicső Dániel ebből sok történetet elolvasott a felkészülés során, és mindenkinek azt javasolja, hogy beszélgetni kell erről a témáról. A történet szereplői nem képesek erre. A rendező azt szeretné megmutatni az előadással, hogy nem kell ahhoz semmi extra, hogy egy család története így félrecsúszhasson. Persze feloldást is szeretnének adni a nézőnek, amiben nagy segítséget nyújt majd, ha nyithatnak utána egy közös beszélgetést. A szerzőnek is van egy megoldása egy epilógussal. A rendező hozzátette, hogy a zenének is fontos szerepe lesz ebben az oldásban, illetve a 17 jelenet fontos pontjait is szeretnék zenével aláhúzni, vagy ellenpontot mutatni a zenével.

Mielőtt nekiláttak volna a darab elolvasásának, a rendező még egy Vekerdy-idézettel zárta mondandóját: „Tudomásul kellene vennünk, hogy a gyerek számára a világ akkor ép, egészséges és teljes, ha van anyja és apja is, és valamilyen formában jelen vannak az életében. Erre egészséges testi és lelki fejlődéséhez szüksége van – szüksége volna... ...Az Amerikai Egyesült Államokban végzett vizsgálatok tanulsága szerint nem maga a válás viseli meg legjobban, tartós károsodást okozva a gyerekeket, hanem a két szülő közötti feszült és rendezetlen viszony.”