Az 56-os emlékmű kalandos története

Az alkotás történetéről érdemes tudni, hogy az emlékmű megvalósítását civil kezdeményezésre karolta fel az akkori kulturális bizottság, amely az önkormányzati jóváhagyás után pályázatot írt ki. Négy dunaújvárosi művész nyújtotta be pályamunkáját, közülük Palotás József és Dévényi Sándor (építész) tervét ítélte legjobbnak a lektorátus, mondván: a kubisztikus és futurisztikus elemekkel operáló négy méter magas mű a szabadságvágy egyetemes szimbóluma.

Az emlékművet az eseményhez képest szokatlan időpontban október 23-a helyet 2002. március 15.-én avatták fel. A 2001. október 23-ra tervezett avatást ugyanis biztonsági okokra hivatkozva el kellett halasztani. Ugyanis forgalomtechnikai vizsgálatot végeztek a szakemberek, akik megállapították, hogy a korábban lakossági kérésre megnyitott, bíróság mögötti útszakaszt le kell zárni, ugyanis a szobor nézőire balesetveszély leselkedik. Az út lezárását viszont nehezményezték a lakók, akik nagyon szűk körben ugyan, de hangot adtak ellenkezésüknek egy augusztus végi lakossági fórumon, amelyet a kulturális bizottság szervezett. Ekkor felvetették, hogy megvizsgálják az emlékmű elhelyezésének alternatíváit, ám a következő bizottsági ülésen - ahol az alkotók is jelen voltak - ismét megfogalmazódott, hogy nincs jobb helyszín az eredetinél, ám minden hiába, hiszen az idő olyannyira elszaladt, hogy vállalkozó nem akadt, aki „egyik napról a másikra" elkészítette volna a bonyolult zsaluzást igénylő munkákat. Ezért a bizottság azt javasolta, 2002. március 15-én adják át szobrot.

Forrás: kozterkep.hu