Egyházüldözés Magyarországon

A szervező Rácalmási Polgári Egyesület részéről Terekiné Rendes Éva, az egyesület elnöke köszöntötte a megjelenteket. Elmondta, hogy az 1956-os események óta "Élnek itt még közöttünk olyan emberek, akik ott voltak azoknál az eseményeknél, amikor nagyon megható és megrendítő dolgok történtek hazánkban. Harcoltak elődeink az elnyomó rendszer ellen. Nagyon sokan életüket vesztették. Azt kívánom mindannyiunknak, hogy nekünk ilyen élményben soha ne legyen részünk!"

A „Küzdelem a lelkekért – egyházüldözés Magyarországon” című egyháztörténeti kiállítást Arató György történész, a Nemzeti Emlékezet Bizottsága tudományos titkára nyitotta meg, felidézve az egyházi ifjúsági közösségek életét a pártállami Magyarországon a hosszú hatvanas években, valamint az egyházüldözés mozzanatait.

Ezután mécsest gyújtott az áldozatok emlékére, amely az ünnepség alatt folyamatosan világított, kegyeletteljes hangulatot adva a megemlékezésnek.

Fodor Endre, a Nemzeti Emlékezet Bizottsága sajtófőnöke az esemény moderátoraként megköszönte a vándorkiállítás rácalmási bemutatásának lehetőségét, és kiemelte:

"Nagyon nagy jelentősége van annak, hogy a ma még élő egykori 56-osokat a gyerekek, a fiatalok megszólítsák, és tudjanak arról, hogy milyen események zajlottak akkor. Úgy gondoljuk, az a leghitelesebb, ha ezeket a személyeket megkérdezik a gyerekek. Ennek a kiállításnak is az a célja, hogy minél több általános és középiskolás meglátogassa, megnézze, hogyan és mi is történt akkor és 1956 után, amikor egyházüldözés kezdődött Magyarországon."

Ami összeköt minket saját hagyományainkkal és a világtörténelem jegyzett dolgaival

A kiállításhoz kapcsolódóan előadást tartott Arató György történész, a Nemzeti Emlékezet Bizottsága tudományos titkára. A kutatóintézet közössége nevében megköszönte azt, hogy egy megszentelt helyszínen is bemutatkozhat a tárlat - és éppen október 23-án.

Előadását a II. világháború eseményeivel indította, amikor 1938-ban a nagyhatalmak aláírták a Müncheni Egyezményt, amelyben a náci Németország lemondott birodalma további terjeszkedéséről, cserébe pedig eleget tesznek Csehszlovákia területi integritását kétségbe vonó politikájának, és megengedik, hogy azt a Német Birodalomhoz csatolja. Akkor az oxfordi King's College klasszika-filológus költő, irodalmár professzora, Frank Lawrence Lucas egy aláíró-ívet indított el az angol egyetemi világban, amelyet sok-sok kultúrember, egyetemi oktató és diák írt alá, tiltakozva a brit miniszterelnök politikája ellen. A kérdés, amit az aláíró ív szerkesztői és aláírói feltettek maguknak és a brit politikának, az volt, hogy lehet-e a béke érdekében tárgyalni a zsarnokkal, ad-e Isten ezen az áron igazi békét. A világtörténelem válasza erre: nem. A magyar történelem speciális erénye és dicsősége, hogy saját népünk történetének tapasztalata is az utóbbi ezer évből egyértelműen az, hogy erre a kérdésre a válasz azonos a világtörténelem tanulságával: nem!

„1956, ez a mi hagyományunk”

A történész ezt követően Csoóri Sándor magyar írót idézte: "Aki a Kádár-rendszer lebontásában és a rendszerváltoztatás folyamatában fontos szellemi vezető szerepet töltött be, úgy fogalmazta ezt meg, hogy Magyarországot 1956-ban sem a harc mentette meg attól, hogy elfelejtsék, hanem a belőle szétáradó erkölcsi erő. Munkács, Eger, Rákóczi, Kossuth, 1956, ez a mi hagyományunk."

Az előadó felelevenítette azt is, hogy ez a magyar kiállás az egész világ előtt rávilágított arra, hogy a szélsőbaloldali zsarnokság is embertelen, hogy nemcsak a szélsőjobbtól kell megszabadulni, nem elég a nácizmust legyőzni, a szélsőbaloldali diktatúra és birodalmi despotizmus is méltatlan az emberiség nevéhez, vágyaihoz, hitéhez, életéhez. Arról is szólt, hogyan tette tönkre a szocialista diktatúra a magyar emberek lelkét, szellemiségét, mennyien menekültek el az országból, és kerestek kényszeredetten másik otthont a világban. Azoknak az 56-os forradalmároknak, akiknek ez sikerült, azok az életüket mentették meg a megtorlással, a diktatúra erőszakos megsemmisítésével, a bebörtönzésekkel, az akasztásokkal és a géppuskás kivégzésekkel szemben.

A magyar történelem hagyományaitól idegen társadalom

A történész kiemelte, hogy a kiállítás rámutat a szocialista rendszer egyik azon pontjára, amely bizonyítja, hogyha a stílus - az összekacsintás, a megalkuvás, a mellébeszélés mentén - megváltozott is, a cél továbbra is ugyanaz volt, a magyar társadalom önszerveződésének és nemzetközi lehetőségeinek végleges alárendelése a szovjet, a birodalmi orosz típusú diktatúra világképének. Mindegy, hogy ezt geopolitikai, kulturális, vallási vagy gazdasági kérdéskörnek tekintjük, a cél a magyar történelem hagyományaitól idegen társadalom megszervezése volt és Magyarország elszakítása ezeréves történelmének európai jellegétől.

Előadásának befejezéseképpen elmondta, hogy 1956-ra emlékezni annyit tesz, mint a magyar történelem világformáló, a világ közvéleményét megszólító dicsőségéhez csatlakozni, és megpróbálni valahogy hozzáérni ahhoz a folytonossághoz, ami összeköt minket saját hagyományainkkal és a világtörténelem jegyzett dolgaival.

Fodor Endre utószavában megemlítette, hogy a Nemzeti Emlékezet Bizottság nemcsak az 56-os eseményekkel foglalkozik, hanem a kitelepítésekkel, a Gulágra történt száműzetésekkel, a felszabadulás utáni eseményekkel is.

A megemlékezést ünnepi koncert követte, amelyen először Péczi Adrienn zongorán közreműködött, majd a Rácalmási Glória Kamarakórus lépett fel, orgonán kísért a Szent István Király templom plébánosa, Arany Ferenc, aki a koncert lezárásaként saját szerzeményét adta elő.

Nehéz szavakat találni a rendezvény hangulatának leírására, mert bár a "tényszerű", "ijesztő", "emelkedett", "megható" jelzők ugyan követik azt az ívet, amit a résztvevők átélhettek a szerdai megemlékezésen, de így – olvasva beszámolónkat -, messze nem ugyanaz az élmény. Nézzék meg a kiállítást, és a cikk végén a videót, talán valamit meg lehet érezni belőle. Legközelebb pedig jöjjenek el a Rácalmási Polgári Egyesület rendezvényeire. Érdemes.

Szerző: Vass Tamás