Nyelvében él a nemzet: mióta hivatalos a magyar nyelv?

Az Országgyűlés 2011. szeptember 26-án fogadta el a magyar nyelv napjára vonatkozó határozatot, annak emlékére, hogy 1844-ben V. Ferdinánd magyar király ezen a napon szentesítette a magyar nyelvet hivatalossá, államnyelvvé tevő törvényt. 1844-ben az Országgyűlés kimondta, hogy a törvénycikk értelmében minden törvényt magyar nyelven alkotnak, az országgyűlés nyelve magyar, az ország teljes területén a hivatalok magyar nyelven kötelesek az ügyintézést végezni, minden iskolában magyar nyelven történik a tanítás. A törvényhozással párhuzamosan megkezdődött a magyar nyelv átalakításának vitája is. A törvény megszületését joggal nevezhetjük a reformkor egyik legnagyobb győzelmének. Nyelvében él azóta a nemzet. 

Szállóige, vagy Széchenyi mondta ki: Nyelvében él a nemzet

Az uráli nyelvcsaládhoz tartozó magyar nyelv írásbelisége a 11. századtól folyamatos, bár 1844-ig a latin volt a hivatalos nyelv Magyarországon. Időközben jelentős változást II. József 1784. május 4-én kiadott nyelvrendelete hozott, amely az év november 1-jétől előírta a Magyar Királyi Helytartótanács számára, hogy ügyintézést és levelezését németül folytassa. Ez azt jelentette, hogy a hivatalos ügyintézés során mindent németül kellett intézni. Fontos változtatás volt az is, hogy a kormányszerveknél, a vármegyéknél és a városokban csak németül tudókat alkalmazhattak. II. József elhunyta előtt három kivétellel, visszavonta rendeleteit, így a kötelező német nyelvű ügyintézésről szólót is.

Visszatérve a „Nyelvében él a nemzet" szállóigére!

Ez óriási felháborodást keltett, és divattá vált újra a magyar viselet, a nemesek is hangoztatták , hogy nem tesznek ennek eleget. II. József 1790-ig, haláláig erőszakoskodott és tartotta a nyelvrendeletet (hazánk mellett a cseheknél és a lengyeleknél is), halálakor azonban azonnal eltörölték.
Mivel később Széchenyi István kezdte használni a kifejezést, ezért sokan úgy hiszik, tőle származik a mondás. Vannak, akik úgy tudják, Kölcseytől ered, mások Kazinczyt, a két Kisfaludyt, Bessenyeit tartják a mondás első használójának, illetve kitalálójának. A szakirodalom több helyen Faragó József kolozsvári folkloristára és Grétsy László budapesti nyelvészre hivatkozik. Mindketten Kőváry László erdélyi írót tartják a szállóige megfogalmazójának, ugyanis Nyelvében él a nemzet alakban nála fordul elő Székelyhonról című könyvében. 

 „Mert ha bémegyünk egy fővárosba, és látni akarjuk a nemzetet, színházát keressük fel. S itt áll előttünk a haza jelleme, művészete, divatja, irodalma, nemzetisége, társalgása, ízlése, erkölcse, szokása, tudománya, festészete. Itt veszi elő az utazó a csínmérőit, mert együtt találá a nemzet öregit, ifját, hölgyeit, férjfiait, tudósát, müvészit, előkelőit, polgárát. Színészet által terjed a nyelv. Nyelvében él a nemzet. Legyen nálunk is országosan ápolt színház, s nem fogják Erdélyt kerülni színész gyermekei."

A magyar nyelv napján fontos kérdés, mennyire él nyelvében a nemzet napjainkban. A választ Füri Évától, a Rudas Közgazdasági Technikum és Kollégium magyar tanárától kértünk.

- A diákoknak tanítjuk, hogy miért is a magyar nyelv napja november 13.

amit az édesanyjuktól kaptak. Ezen a nyelven álmodunk, és mindannyiunk kötelessége jól megtanulni a nyelvünket, folyamatosan ápolni, gondozni és tovább adni kell. Az internetes világban ez nem könnyű, de megoldható. A Rudasban jók a tapasztalataim, a tanulók olvasnak, helyesen használják a nyelvünket. Amióta pedig tilos az iskolában mobiltelefont használni, egyre több könyvet látok a diákok kezeiben.

Forrás: mult-kor.hu, mnl.gov.hu, mirolszol.hu