Trióban folytatja az új lemezzel jelentkező The Blindmirrors

Ebből a bejelentésből kiderül, hogy  a zenekar a jövőben - bár megtartja a két főénekre épülő struktúrát -  trió formációban folytatja a Tóth Dominika - ének/basszusgitár, Faragó István Sztivi - ének/gitár, Varga Norbert – dob felállásban, így aztán a közelmúltban napvilágot látott „Light It Up” videoklipjében már hárman szerepelnek csak. Az együttest a Jolly Jackers zenekarból való kiválása után alapító dunaújvárosi Faragó István Sztivit többek között arról kérdeztük, hogy miért kellett majdnem négy évet várni a második album megjelenésére.

- Amikor 2019-ben megalakult a zenekar, akkor egy évig csak azon dolgoztunk, hogy az első lemezt megcsináljuk, nem is szóltunk magunkról senkinek, csak amikor már megvolt a lemez. A tervünk az volt, hogy 2020-ban elindulunk, elterveztünk mindent, csak jött a Covid, ami az egészet keresztbe vágta. Akkor nem az volt a prioritás, hogy dalokat írjunk, bár a mostani lemezen is van egy pár dal, ami a Covid alatt született. Amikor már lehetett, elkezdtünk koncertezni Paddy-ékkel (Paddy and the Rats- szerk.), de csak egyet-egyet. Volt egy buli az A38-on, ami nagyon jól sikerült, a tévé is leadta. Ez egy szombati napon volt és vasárnap Pali szólt, hogy kapott egy munkalehetőséget New Yorkban. Egyébként is külföldre dolgozott már évek óta, de most kihívták. Ez egy hideg zuhany volt a számomra, életem során sok tagcserét sajnáltam, de ezt különösen, mert itt minden klappolt szakmailag és emberileg is. Elkezdtünk volna újra menni, de ahhoz kellett egy új gitáros. Szóba került Szottfried Attila, aki akkor a sofőrünk volt, de egy rettenetesen jó gitáros egyébként. Beugrott és vele toltuk le a Paddy féle félévet, amit nyáron kezdtünk a régi Barba Negra Trackben, és utána ment egy országos turné. Megint csak nem a lemez volt a prioritás. Pontosabban, amikor Pali kijelentette, hogy elmegy, akkor azt beszéltük meg, hogy egyelőre van négy, öt dalunk, szépen felvesszük az egészet, és lezárjuk a vele való korszakot. Föl is vettünk mindent „patikára”, leforgattunk egy klipet vele, de akkor jött egy komolyabb talajvesztésem, kiégésem szakmailag és minden szempontból. Gyakorlatilag fél évig képtelen voltam megkeverni a lemezt, egyszerűen nem találtam fogódzkodót. Nagy nehezen rávettem magam, hogy az egyik single-t megcsináljam. Év végén elkezdtünk arról beszélni, hogy mi lesz jövőre. Attinak volt egy másik zenekara, az Escape My Shadows, amivel bejutottak A Dalba. Akkor már tudtuk, hogy ez neki annyi elfoglaltság lesz, hogy nem fog tudni velünk jönni a tavaszi I'm Dorothy - Nova Prospect turnéra. Ezzel együtt januárban kiderült, hogy Petőfi Nagylemez Program pályázatán nyertünk, és Nóniusz Gábor producerrel csinálhatjuk meg a lemezt.  Ő megkérdezte, hogy hány dalunk van. Mondtuk, hogy öt. Hát akkor kéne még ötöt írni! Mondta ezt úgy, hogy két év alatt írtunk öt dalt. Akkor a másik gitárossal, Nagy Donáttal megcsináltunk két-három hónap alatt ötöt. Mondjuk akkor kiderült, hogy sokkal jobb, hogyha határidőre kell dolgozni. Lement a tavaszi turné, utána elkezdtük rögzíteni. Csak hát emellett volt egy esküvő is a zenekarban, azt is meg kellett csinálni. A tavalyi nyár úgy nézett ki, hogy az esküvő előtti két hétben minden nap hajnalig bent voltunk a stúdióban.

- Úgy volt, hogy nagyjából az esküvő idején jön ki a lemez…

- Nem úgy alakult, még azért kellett egy kis masszírozás neki. Az esküvő után elkészült, és elkezdtünk kicsit fejet vakarni, hogy most akkor mit csináljunk a lemezzel? Mert ott volt a kezünkben, de valamiért azt éreztük, hogy ez a mostani időszak nem feltétlenül a kiadók a korszaka. Elég sokáig gondolkodtunk, hogy hol és milyen formában jelenjen meg.

- A Jolly Jackers után azt mondtad, hogy teli van a fejed dalokkal. Azok hova lettek?

- Ez nem így működik szerintem. Az embernek tele van a feje dalokkal, de hogy mikor nyílik ki a csap, az már tök más kérdés. Amíg másra figyelsz, addig nem igazán tudnak ezek a dolgok megindulni.

- Most viszont nem csak lemez jött ki, volt egy kis változás is a zenekarban.

- Visszakanyarodnék az eredeti történethez. Amikor ez a zenekar megalakult, akkor egy nagyon mélyen feltérképeztük a tagokat, hogy ki milyen, kivel lehet jó sok évig tervezni emberileg, szakmailag. Szerintem jól sikerült a fölkutatás, a fejünkben az volt, hogy ezek vagyunk mi, ez a Blindmirrors. Aztán visszarúgott egy kicsit, hogy akkor talán mégsem. Tudtuk jól, hogy Attila segíteni fog, de neki mindig is a fő zenekara az Escape My Shadows lesz, ő is pontosan tudta. Megpróbálkoztunk egy másik gitárossal, Nagy Donáttal, aki egyébként a kollégám. Viszont nála valahogy azt éreztük, hogy más zenei irányba gondolkozunk, fölösleges ezt egymásra erőltetni. Gyakorlatilag három hónapig gondolkoztunk hármasban azon, hogy hogyan tovább, végül azt mondtuk, hogy csináljuk, de nem lesz újabb tag. Mert egész egyszerűen mi ismerjük egymást, nagyjából ugyanúgy gondolkozunk. Volt pár próbálkozás egy-két emberrel, de mindig elvérzett. Nagyon lelkesnek tűntek, de amikor négy dalt meg kellett tanulni, valahogy elmaradtak. De igazából miért várjuk el bárkitől, hogy ugyanúgy a saját gyerekének érezze a zenekart, mint mi? Amikor kimondtuk, hogy most tényleg hárman vagyunk, erőt kezdtem érezni magamban, egy dinamikát a dologban, vagy inkább lendületet. Hogy ez technikailag miként lesz megoldva a jövőben, az egy másik kérdés, mert én alapvetően mindig is ritmusgitáros voltam. El is indultunk egy picit más irányba szerintem, legalábbis az új daloknál. Lehet, hogy ha ebben megyünk tovább, akkor nem lesz annyira fájdalmas az átváltás. Én nagy szólókat nem fogok játszani.

- Meg fog tudni szólalni koncerten is ugyanúgy, mint a felvételeken?

- Ez a nehéz. Jelen pillanatban azt mondom, hogy még nem tartunk ott, hogy élő produkcióról legyen szó, most ezt a dolgot kipróbáljuk. Biztos, hogy más lesz. Úgy fogjuk kialakítani a szetlistát, meg átalakítani a dalok szerkezetét , hogy ezek működjenek, de ne sérüljön az eredeti vonal.

- Megváltoztak a hangsúlyok is a zenekarban. Domi egy kicsit előbbre került, te pedig hátrébb.

- Igen, az abszolút így van. Volt benne némi tudatosság, de egész egyszerűen olyan dalok születtek, amik jobban álltak neki. Az első lemez után itt van a második, ami egy hibrid, ami már mutatja, hogy milyen irányba szeretnénk elmenni. Valószínűleg a következő anyagok háromszor ennyire eltérnek majd, mint ez, de vissza lehet majd vezetni ennek az albumnak az egyik felére. Most kicsit úgy éreztem, hogy ennek a lemeznek jobban áll, hogyha Domi van a fronton, én csak színezek a „csordavokálosabb”, vagy a válaszolgatós részeknél.  Egy dal van, a Fly, amiben majdhogynem végig én vagyok a főének, de nagyon kevés helyen szól egyedül a hangsávom, nagyon sokszor az én részeimnél is több sávon vagyok, de én így abszolút kereknek érzem. Mondjuk fura, hogy az előző zenekaraimban mindig frontember voltam, és most háttérbe szorultam. Igazából az a durva, hogy szerintem ameddig ezt nem vetetted fel, nekem ez nem is tűnt fel.

- Szereted azért ezt a lemezt?

- Szeretem. Nagyon örülök neki, hogy ennyi idő után le tudtuk tenni. Azt is, hogy vannak olyan dalok, amik három éve kezdtek el születni, és ahhoz képest már teljesen máshol tartanak. Ennek ellenére van benne egy kohézió. Ilyen szempontból valahol szerintem előrébb léptünk, mint az előző lemezen. A dalok szerkezete szempontjából mindenképpen. Hogy maguk a dalok milyenek, azt én nem tudom eldönteni. De szeretem, igen. Most kicsit tényleg azt érzem, hogy lezártuk ezt az öt évet. Az is mutatja, hogy szeretem, hogy a frissebb lemezt általában az ember nem szeret hallgatni, mert még nagyon friss, de előbb hallgatom meg ezt, mint a régit. Lehet, hogy van egy atmoszféra, ami tetszik benne. Nem tudom.

- Hova lett a lírai éned? Lesz abból egy szólólemez valamikor?

- Tele vagyok még mindig ötletekkel. Most azt mondom, hogy talán lesz időm, lesz agyam ezekre a dolgokra. Hogy mennyire lesz lírai, azt nem tudom, de én simán el tudom képzelni, hogy teljesen fölösleges lesz lemezként tekinteni rá. Rengeteg dolog lesz benne akusztikus daltól kezdve minden szerintem. De lehet, hogy valahol előveszem a midi billentyűt, és valami zongorásabb történetek lesznek, valahol meg lehet, hogy Bad Religion-es, punkos történet. Nem tudom.

- Úgy halad a zenekar előre, ahogy szeretnéd?

- Hát most őszinte kell, hogy legyek: jelen pillanatban olyan állásponton vagyunk, hogy vége ennek az öt évnek, és innentől máshogy szeretnénk nagyon sok mindent csinálni. Akár ami a lemezkészítést is jelenti. Valószínűleg nem lemezekben fogunk gondolkozni. Egész egyszerűen fel kell fognunk azt, hogy ez a világ most nem oda tart, ez nem így működik, tetszik vagy nem, alkalmazkodni kell. Nagy hangsúlyt fogunk fektetni a social mediára, mert arra szükség van. Elsősorban a külföldi piacra koncentrálunk. Úgy érezzük - egyébként ezt sokak nevében mondhatom -, hogy jelen pillanatban Magyarországon rettenetesen nehéz érvényesülni. Éreztük a Nova Prospect - Dorothy turnén is, és halljuk, hogy milyen irányokba változnak a dolgok. Most egy kicsit átformálódik a dolog, de az biztos, hogy zenélni szeretnénk. Egymást szeretjük, és vannak még meglepőbb, újabb ötleteink, ami szerintem jól fog működni. Ebben lehet, hogy az én funkcióm is újra visszatér majd.

- Akkor az új lemezhez bemutató turné nem is társul?

- Nem, most nem. Jelen pillanatban azt tudom mondani, hogy fizikai példány sem készül belőle. Valószínűleg lesz majd belőle egy limitált kiadás, de ez az anyag most csak digitális formátumban, szerzői kiadásként jelent meg. Ez a klip volt az első alkalom, ahol hárman vagyunk a zenekarban. Letudtuk ezt az öt évet, látunk magunk előtt egy utat, csak még el kell indulnunk. Hogy koncert mikor lesz, azt nem tudom, jelen pillanatban másra fókuszálunk. Van a tarsolyban csak nálam 4-5-6 ötlet, és ezekkel az ötletekkel el kell kezdeni dolgozni. De teljesen más metódusra fognak készülni a dalok, mint eddig. Valószínűleg jobban fogunk szanálni. Most ha van 20 ötletünk, akkor abból lehet, hogy csak hárommal fogunk elkezdeni foglalkozni. Jobban le akarjuk szűrni, akár egyesével kidobni a dalokat. Most azt gondolom, hogy ez lesz az irány.