Csodaklinikán gyógyulnak ingyen

Esztendeje megnyílt Marosvásárhelyen a Nova Vita magánklinika és rehabilitációs intézet. Áradozhatnék én most az ottani űrtechnikáról, a messze földön elérhető legjobb és leginkább (bocs, de így igaz) szakmailag fanatikus orvosokról - de akit ez érdekel, az megnézheti az intézmény internetes honlapján.
Elég az hozzá, hogy a több műtővel felszerelt, a fülészettől a szülészetig sokmindennel foglalkozó helyen működik egy sport- és neuro-rehabilitációs részleg is.
Ide jár sok nyugat-európai profi élsportoló, mert nekik sem mindegy, hogy egy sérülés után három hónappal vagy egy hónappal kerülhetnek vissza az élvonalba. Értsd: az élvonalbeli pénzkereseti lehetőségek közelébe.

Mást ne mondjak: a közelmúltban (is) emlékezetes sikereket arató Fazekas Róbert diszkoszvetőnk szintén itt gyógyíttatta sérült gerincét. S itt (nagyrészt ugyanazokkal a gépekkel és módszerekkel, de természetesen mindenkinek a személyére és a betegségére szabva) kezelnek balesetes, betegséggel, avagy születési problémákkal küzdő embereket is.

Az Öreg, ahogyan ismerői Mailátot emlegetik (64 éves), januárban elérkezettenek látta az időt, hogy Magyarországon is elterjessze hírét a marosvásárhelyi klinikának. Rá roppant jellemző módon úgy döntött, hogy ő bizony nem ad föl egyetlen sor újság- és egyetlen másodperc tévéhirdetést sem. Ellenben megbízott egy kulcsi embert, Horváth Antalt, hogy legyen a klinika magyarországi marketing-menedzsere. Persze, ma a takarítónőt is törlőrongy-igazgató menedzsernek hívják - de Horváth személye is megérne néhány önálló sort! Azonban pechjére egy másik karakteres arccal: magával Mailáttal szerepel most egy lapon...

Horváth a kilencvenes években a salgótarjáni öblösüvegggyárból márkacímkés poharakkal és korsókkal látott el számos kelet-európai sörgyárat. Megismerte tehát Mailátot. Aki betegsége és egészségügybe történő befektetése után közölte Horváth-tal: vigyen oda, a vásárhelyi klinikára tíz rászoruló magyar beteget kezelésre. Ingyen. Majd ők elterjesztik a klinika hírét az országban. Látszólag mi sem egyszerűbb, mint tíz, mozgás- és neurológiai sérült beteget találni ebben a hazában. Horváth is ezt hitte. Megkérte az ismeretségi körébe tartozó orvosokat (van jónéhány tucatnyi!), ajánljanak neki ilyen embereket. Egyetlen, írd és mondd: egyetlenegy orvos jelentkezett. Annak megfejtését, hogy miért csak egy, az olvasóra bízom. Magukat a betegeket kereste hát meg Horváth.

Elsőnek egy kulcsi, gerincsérvvel operált nő járt kinn Marosvásárhelyen többhetes kezelésen. Követte egy dunaújvárosi, ugyancsak gerincsérvvel operált hölgy. Majd egy budapesti, idős, sok korábbi sportsérüléséből kifolyólag úgymond általános generálra szoruló úr. Következett a somogyi Kapolyról egy hetvennégy éves, kerekesszékes nő - aki a kezelések végén körbesétálta az egyik közeli tavat... Egy másik hölgy, Bajáról, aki térdprotézist kapott, csak alig tudott vele mozogni. Már tud. Ez eddig hat ember. Hat élet.

Legutóbb, egy hete ment ki Erdélybe a szombathelyi Takács Szandra. Ha valaki, hát ő aztán nem csak néhány külön sort, de egy egész cikket, vagy inkább egy teljes könyvet megérdemelne! A most huszonegyéves lány oxigénhiánnyal született: agya ép, de beszéde, mozgása erősen korlátozott. Anyja születésekor lemondott róla. Nevelőszülők gondozzák, egy szombathelyi rehabilitációs intézetben él. És ott tett szert rendkívüli hírnévre, elpusztíthatatlan akaraterejével. Például: lovagol! S ez olyan jó hatással van rá, hogy folytatná - azonban a kantárt egyetlen, ferdén álló ujjal tartani, kissé, hm... Nehézkes.

De majd most, Marosvásárhelyen, napi huszonnégy órán át tartó odafigyelés és munka árán ezen valószínűleg javítanak.
Szandra képét alább láthatják. Mit mondhatnék? Ő az életöröm maga! Már a képe is egy külön klinika: orvostovábbképzés.