A 20. Szent Borbála szakestélyt rendezte az OMBKE helyi szervezete

Nagy volt az érdeklődés, hiszen huszadik alkalommal szervezte meg az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesülete a Szent Borbála szakestélyt, ezzel tisztelegve a szakma védőszentje és az ősi tradíciók előtt.

Hat óra után becsukódtak az ajtók, és sötétség lepte el a termet, felcsendült a jól ismert Sza-sza szakestély... kezdetű nóta. Néhány bekiabálással tarkítva a jelenlévő grémium megszavazta az est legfőbb tisztségviselőjét, az elnököt: Lontai Attilát, alias Maxot, aki felvette fehér, elnöki szalagját, gyertyát gyújtott az asztalon, megtöltötte korsóját sörrel és rákezdett: Fiúk, ha majd remeg kezemben, e dús nedűvel telt pohár nótára, vagyis az Elnök dalára.

A szakestély tisztségviselőinek egy csoportja. Középen a legfőbb (legmagasabb praeses), vagyis az elnök, Lontai Attila, balján Menyhárt Tamás, jobbján Krajczár Martin

Majd az elnök szívélyes jókedvvel üdvözölte a szakestélyen megjelenteket, megkülönböztetett tisztelettel a fővárosból érkezett vaskohászati- és a székesfehérvári fémkohászati szakosztályok képviselőit, illetve a dunaújvárosi Főiskola (DF) tanárait, és diákegylet tagjait.

Ezt követően a többi tisztségviselő kijelölésére, na meg a torkok nedvesítésére is sor került. A háznagy szerepét Győri Richárd alias Banános Joe töltötte be, aki az elnök balján helyezkedett el a magas praesidiumon . Velük szemben az úgynevezett visszhangok, sárga szalagban: Fróna György alias Svéd, Mihalik Sándor Xavér, akik ezen az estén az elnök szavait tolmácsolták a szakestély számára, hol autentikusan, hol élcesebben. A nótabírók, akik a selmeci nóták előénekléséért feleltek, megkülönböztetésül piros szalagot kaptak. A balekcsőszök pedig fekete ruhában terelgették a pogányságot. Ezeket a tisztségeket a DF hagyományőrző hallgatói töltötték be. Ugyanígy jeleskedett a diákság a felszolgálásban, pakolásban is, ugyanis a fuvarosok, vagy más néven fuhrwerkek szerepét az aktív gépész hallgatók látták el. Az elnöki tévedés elkerülése érdekében úgynevezett konzekvenst neveztek ki, illetve, hogy egyszer egészen biztosan vége legyen az ünnepélynek, betöltötték az etalonrészeg tisztséget is. Természetesen kijelölték a páter krampampulit is, akinek hála az este végére forró, édes, gyümölcsös nektár kerülhetett a vendégek korsójába, s onnan gyomrába...

A bányász-, erdész- és kohász himnuszok zengtek fel a cantus praesesek ajkairól, majd egy percig csöndben gondolt vissza mindenki az utóbbi időben elhunyt kollégákra, amit a Főhajtás a túlvilágra című nóta követett. A háznagy ismertette az estére vonatkozó házirendet, és többek között az etalon részeg nyelvtörő szövegét, majd a résztvevők felavatták ivó-edényeiket vagyis a korsójukat. Az OMBKE tiszteleti elnöke dr. Tolnay Lajos mondott komoly poharat, amelyben kitért a szakmát érintő aktuális kérdésekre is...

A szünetet követően Danicska Sándor és Vass Tamás setét pogány vizsgája és beavatása adott okot a jókedvere, amelynek nyomán választott Firmáik felemelték őket a ranglétra legalsó fokára, vagyis büdös balekká avanzsáltak...

A krampampulit, a szakestély emblematikus italát dr. Kiss Endre hitelesítette, méltatva a selmeci gyökereket, ugyanakkor felhívta a figyelmet arra, hogy a hagyományok itt élnek közöttünk, s erre kell odafigyelnünk!

A hivatalos rész a Gaudeamus Igitur és a Ballag már a vén diák, tovább, tovább című dalok intonálásával ért véget, teret engedve az azt követő kötetlen beszélgetéseknek.