Óriási lehet a poloskainvázió - alig van ellenük védekezési mód

Újabb, nagy gondot szabadított a nyakunkba az emberi hanyagság vagy az éghajlatváltozás, esetleg mindkettő egyszerre (ez valószínűleg soha nem fog eldőlni egyértelműen): a poloskákat.

A mezeinek nevezett poloska ugyan mindig is létezett Magyarországon, ami kellemetlen volt, de nem vészes. Most azonban ezek a büdös, minden résbe bemászó, zajos rovarok erősítést kaptak Ázsiából és Afrikából: a kereskedelemmel és turizmussal együtt megjelentek nálunk a márványpoloskák és vándorpoloskák.

Kicsiny vigasz, hogy az emberre ártalmatlanok, még csak nem is csípnek – viszont a kertekre ártalmasak!

A poloskainvázió a kiskertekben és a gyümölcsösökben okoz nagy kárt, de akár egy cserépnyi paprikát is tönkretehet Fotó: upload.wikimedia.org

Magyarországon hivatalosan 2013-ban észlelték először a barna, pettyes ázsiai márványos poloskát és a zöld, afrikai vándorpoloskát.

Egyiknek sincs természetes ellensége: a madarak vagy még nem fedezték fel maguknak az új "csemegét", vagy nem ízlik nekik, vagy pedig konzervatívan megmaradnak az eddigi poloskafajoknál.

A rovarölő szerek sem hatásosak ellenük, mondta lapunknak Csabina Elek egészségügyi gázmester, aki régóta foglalkozik rágcsáló- és rovarirtással. A széles spektrumú vegyszerek vagy egyáltalán nem hatnak ezekre a rovarokra, vagy csak kockázatos módon lehet bevetni azokat: mondjuk, a haszonnövényeken élősködő poloskák ellen a növény érett, betakarításhoz közeli állapotában, amikor már nem lenne jó permetezni mondjuk a paradicsomot.

Ebből kiderül, hogy a poloskainvázió elsősorban a gyümölcsösökben, a kiskertekben, a családi házak kertjeiben okozhat nagy problémát, lévén a bevándorolt poloskák (is) nedvszívók.

Szántóföldön egyelőre nem jelentkeztek sem a bogarak, sem kártételük nyomát nem látták ott a gazdálkodók, válaszolta kérdésünkre Márkli János, a Pentele Mezőgazdasági Zrt. ügyvezetője. Aki egy másik jó hírt megosztott velünk: a tavalyi tömeges előfordulás után idén eddig alig-alig láttak a földeken egy másik behurcolt, invazív fajt, a sokpettyes harlekin-katicát.

Ám a nagyvárosi életmódot folytató ember sem szabadul meg a poloskák (és a harlekinek) inváziójától!

Ezek ugyanis tapasztalati úton rájöttek, milyen remek búvó- és áttelelőhelyet nyújt számukra a rengeteg panelház megszámlálhatatlan rése, ahol gyakorlatilag háborítatlanul átvészelhetik a teleket, annak ellenére, hogy származási helyeiken nincs annyira hideg, mint nálunk.

Marad tehát a hagyományos védekezés: agyonütni, felporszívózni, széttaposni! Minden, elegánsnak gondolt megoldás (például kihajítani a lakásból) csak tovább ront a helyzeten: nagyobb lesz a szaporulat...

EGY ÚJABB JELENSÉG A TÖBBI MELLETT:

Inkább ne is gondoljunk bele, hogy mit tesz, mit tehet az úgynevezett biotermesztéssel a poloskainvázió: ezeken az ültetvényeken elvi okokból nem használnak még azokból a rovarirtó szerekből sem, amelyek egyébként sok hasznos rovart is elpusztítanak.

Elképzelhető egy kiskertnyi ültetvényen a poloskaellenes védekezés sűrű szövésű hálókkal, amiket már a nyár elején ki kell feszítenünk szeretett növényeink fölé - azonban nehezen tudnám elképzelni, hogy mondjuk egy sokhektáros kertészetben is ezt tegyék.

Létezik kerti lombszívó gép: ez is hasznos lehet a poloskák (és más kártevő rovar, bogár) ellen. Igaz, ez sem jár százszázalékos eredménnyel, és ami a költségeket meg a ráfordított munkaórákat jelenti, nem vagyok biztos abban, hogy értékelhető hasznot jelent a bevetése.

A lakásokat szúnyoghálóval és porszívóval védhetjük meg ellenük valamennyire - de jó számot vetnünk azzal, hogy ez is egy újabb jelenség, ami megkeseríti az életünket, az eddigiek, mondjuk az aszály és a kánikula mellett.