Budapest ostromának hősi halottaira és civil áldozataira emlékeztek

A Honvédelmi Minisztérium (HM) Hadtörténeti Intézet és Múzeum és a Budavári Önkormányzat közös megemlékezésén Baráth Ernő dandártábornok, az MH Vitéz Szurmay Sándor Helyőrségének dandárparancsnoka felidézte: 1944 késő őszére, miután Hitler erőddé nyilvánította Budapestet, a magyar főváros a második világháború egymással szemben álló legnagyobb hatalmainak „véres játszóterévé” vált.

Miután 1944 karácsonyán bezárult a szovjet gyűrű Budapest körül, a belváros szűk utcáiban minden idők egyik legkegyetlenebb ütközete bontakozott ki.

Az elkeseredett, „emeletről emeltre, szobáról szobára vívott harcban aligha számított, hogy ki civil és ki katona”

- tette hozzá a dandártábornok.

Mindezt tetézte, hogy a már elfoglalt területeken a szovjet csapatok sok helyen erőszakoskodtak a nőkkel, fosztogattak és szándékosan romboltak. A polgári lakosság egy részét az arcvonalba vezényelték, hogy lőszert hordjanak vagy ágyút vontassanak, az arcvonal mögött pedig a szovjet belbiztonsági alakulatok szinte azonnal megkezdték a munkaképes férfi lakosság összegyűjtését és málenkij robotra hurcolását – mondta Baráth Ernő.

A harcok drámai végkifejletében a budai Várból kivezető utcák percek alatt mészárszékké váltak, a kitörés több tízezer katonája közül csak néhány száz jutott át az ostromgyűrűn

- fűzte hozzá.

Budapest ostroma „igazi apokalipszis” volt, amelynek áldozataira, civilekre és katonákra egyaránt emlékezni kell. Az emlékezéshez pedig szükséges a múlt minél pontosabb megismerése, hiszen még mindig akadnak fehér foltok az ostrom történetéből – mondta Baráth Ernő.

Borítókép:

Baráth Ernő dandártábornok, az MH Vitéz Szurmay Sándor Helyőrségének dandárparancsnoka beszédet mond az 1945. évi budapesti harcokban hősi halált halt katonák és polgári áldozatok tiszteletére rendezett megemlékezésen a budai Várban, a Kapisztrán téri Mária Magdolna-templomtoronynál az ostrom végének évfordulóján, 2018. február 13-án.

MTI Fotó: Bruzák Noémi