A kassai tréner kétszer nyert bajnokságot a Dunaferr-rel

Izgalmas derbi volt, 0-2-ről álltak talpra és győztek 4-2-re a liptóiak. A lefújás után érthetően nagy volt az öröm a csarnokban, a másodosztályban töltött évek után a legjobbak közé nyáron visszatérő tátraiak ott vannak az élmezőnyben, a Trencin legyűrésével feljöttek a 4. helyre. A Dunaferr csapatával kétszer (1998, 2000) bajnoki címet szerzett kassai tréner háromszor is dolgozott Dunaújvárosban. 2005-ben a svéd Björn Ferber, majd 2015-ben a kanadai Donald MacLean helyére jött a szezon hajrájában tűzoltónak . Legutóbb. vele beszélgettünk a szlovák bajnoki meccs után.

- Remekül kezdtük a szezont, győzelmeket arattunk, azután következett egy kis megtorpanás, ami újonc együttesnél belefér. Háromszor kikaptunk zsinórban, jól jött ez a győzelem. Az elején kicsit lenéztek bennünket, azt mondták az ellenfelek, a Liptó szimpatikus csapat, de gyenge. Azután arattuk a győzelmeket, két forduló után a tabella elején álltunk, és elkezdtek komolyabban venni bennünket.

Spisák Róbert újoncként a negyedik helyen áll a liptószentmiklósiakkal a szlovák Extraligában   Fotó: a szerző

- A vezetők milyen célokat tűztek ki a szezonkezdés előtt?

- Kerüljünk a rájátszásba, tehát a nyolc közé, ami nem is teljesíthetetlen. Bízom a csapatban. Elég későn tudtuk meg, hogy a legjobbak között indulunk. Csúszásban voltunk a többiekkel szemben, a játékoskeret kialakítását illetően. Amire büszke vagyok és a vezetőink is azok, tizennyolc helyi fiatal alkotja a keretet, tizenhárom játékos huszonhárom év alatti, tehát a jövő emberei. A ligában ennyi saját nevelésű hokis egyetlen klubnál sincs, sőt, közel ennyi sem. Fontosak a rutinos játékosok is, ilyenekkel is rendelkezünk. Jozef Stümpel negyvennégy éves, világbajnok, Marek Uram szintén világbajnok, negyvenkét éves, Martin Cibak Stanley Kupát nyert a Tampa Bay Lightninggal. Stümpel nyitrai születésű, utóbbi kettő liptói, tehát erős a kötődésük a klubhoz. Cibak édesapjával anno együtt játszottam itt. Kassán születtem, ott kezdtem hokizni, játszottam Liptón, valamint a cseheknél Litomericén. Azután edző lettem.

- Egy éve került jelenlegi csapatához, a második ligás együttesnél vállalt munkát. Jobb ajánlata nem volt?

- Érdekesnek találtam ezt a kihívást. Az elnök, a szintén liptói születésű Ivan Droppa hívott. Neki is van múltja az NHL-ben, a Chicago Blackhawsk csapatában töltött éveket, valamint Európában is játszott, több helyen. Tavaly jól szerepeltünk a második vonalban, ott voltunk az Extraligáért zajló rájátszásban. Nyert az Érsekújvár, amely most jócskán mögöttünk helyezkedik el, azután következett szorosan a Pöstyén, a Bártfa és mi. Pöstyénben és Bártfán gyakorlatilag megszűnt a hoki, lehet, amatőr szinten megy tovább a harmadik ligában, de nem követem az eredményeiket. Mi a Pöstyén jogán jutottunk fel, mivel ott voltunk közvetlenül mögöttük, nem volt érdemtelen, hogy mi kaptuk a licencet.

- Ön dolgozott több klubbál, hol érezte magát a legjobban?

- Mindenhol, ahol megadták a tiszteletet. Voltam Ausztriában a legmagasabb osztályban, Zeltwegben, Olaszországban, Svájcban, az utánpótlásban és alacsonyabb osztályban. Szlovákiában több élvonalbeli klubnál, Magyarországon is két helyen, Dunaújvárosban és Budapesten. Dunaújvárosban nyertünk két bajnokságot, két ezüstérmet, Magyar Kupát, Szuperkupát. Majdnem az elődöntőig jutottunk az Interligában (az EBEL elődje - a szerk.), osztrák és szlovén élcsapatokkal harcoltunk. A nyolc között összesítésben egy góllal maradtunk alul a Feldkirch ellen, de az is nagy szó volt, hogy bekerültünk a rájátszásba. A Dunaferr edzői pályafutásom egyik legszebb időszaka volt. Előzőleg szóban megegyeztem Ocskay Gáborral, a Volán vezetőjével, hogy az ő trénerük leszek, de az ajánlatot nem éreztem megfelelőnek, mondtam, emeljenek rajta. Gábor mondta, nem megy, az újvárosi vezető, Kőhalmi Tibor eljött Kassára, megadta azt, amit az osztrákoknál kerestem. Gyorsan megállapodtunk, azután kocsiba ültem, Székesfehérvárra autóztam, nem telefonon mondtam el Ocskay Gábornak, hogy elfogadtam egy jobb ajánlatot. Régóta edzősködöm, úgy gondolom, több sikerben volt részem, mint kudarcban. Kevesen tudják, hogy a szlovák U20-as válogatottnak, vagyis a junioroknak szövetségi kapitánya voltam, a világbajnokságokon kétszer is a dobogó közelében végeztünk.