Kiskapu

A Vasas már régóta szerette volna megszerezni Urblík Józsefet, a Puskás Akadémia labdarúgóját, s kedden végre sikerült nyélbe ütni az üzletet: az NB I-ben a kiesés elől menekülő angyalföldiek büszkén jelentették be, hogy megszületett a megállapodás, a 26 éves középpályás náluk folytatja a pályafutását. 

Először arra gyanakodhatnánk, hogy a két klub nehezen jutott dűlőre egymással az átigazolás összegéről, de nem, máshol kell keresni a megoldást. Urblík József a minap szerezte meg a magyar állampolgárságot, aminek híján nem futballozhatna a Vasasban. Jól tudjuk, az NB I-ben minden korlátozást eltöröltek a légiósok alkalmazása elől, ám a Pakshoz hasonlóan a Vasas is deklaráltan csak magyar játékosokat foglalkoztat. Urblík József cseh hangzású vezetékneve dacára magyar családban született a felvidéki határvárosban, az egykori Hont vármegye székhelyén, Ipolyságon, 2018-ban igazolt a Puskás Akadémiához, nyilván a kettős állampolgárságot tiltó szlovákiai törvények miatt ütközött nehézségekbe a honosítása. A magyar származású Urblík József immár egyúttal „futballmagyar”. 

Ugye, emlékeznek még erre a torz nyelvi szüleményre? A 90-es években terjedt el azon külföldi játékosok azonosítására, akik – eleget téve a Magyar Labdarúgó-szövetség akkori szabályozásának – lehúztak már annyi időt, jellemzően három évet, az NB I-ben, hogy nem számítottak légiósnak.

Nos, 

– az NB II-ben. Ahol hivatalosan csak magyar labdarúgók szerepelhetnek, de azért van kiskapu. Nem kell feltétlenül magyar állampolgárság, elegendő, ha valaki igazolni tudja, hogy van magyar felmenője vagy 21 éves kora alatt három évet a magyar bajnoki rendszerben töltött. Így játszhat például – most éppen – Békéscsabán a Nagyszalontán szudáni apa és magyar anya gyermekeként született Yasin Hamed (aki persze beszél magyarul és szudáni válogatott), így igazolhatta le a Győri ETO a télen a paraguayi Nicolás Morínigót, aki egy mukkot sem beszél magyarul, s az utóbbi lehetőséggel számít „futballmagyarnak” a Haladás szentlőrinci kölcsönben szereplő macedón csatára, Alban Taipi is, aki a nálunk töltött évek dacára hadilábon áll a magyar nyelvvel. S még sorolhatnánk a példákat. 

Kiskapu – írtam az imént. Ami nem feltétlenül jelent turpisságot. A hangsúly az arányokon van. Amíg csupán néhány üdvös esetet említhetünk, addig nincs gond, csak akkor, ha sérül az eredeti szándék, a magyar játékosok, mindenekelőtt a magyar fiatalok helyzetbe hozása.