Pesttől Pestig

Hajrá, lilák! Hajrá, lilák! A Szusza-stadionban megszokott buzdítás sokszor előkerült a szurkolói kelléktárból az NB I 32., utolsó előtti fordulójában. Ez azért hatott némileg furcsán, mert a kecskeméti tábor harsogta és lilában a házigazda újpestiek szerepeltek. A szintén lila-fehér klubszínekkel rendelkező KTE futballistái ezúttal fehér szerelésben vendégeskedtek, ám a fellépés az eredményességben nagyon elmaradt az újonc egylet korábbi teljesítményétől. A 3–0-s vereség sima volt, és emiatt akár el is némulhatott volna a látogatók drukkerhada. Ám nem ez történt. A Hírös városból érkezett szurkerek egy pillanatra sem adták fel, a 90 percet úgy harsogták végig, hogy abban nem került elő sem az aktuális ellenfél, sem más rivális szidalmazása. A meccs végi közös pacsizás a játékosokkal annak újbóli megerősítéseként hatott, hogy 

Amennyiben pedig a Kisvárda elleni, pénteken esedékes idényzárón legalább döntetlent ért el Szabó István alakulata, élvonalbeli ezüstérmet szerez a klub. Erre pedig még nem akadt példa a KTE történetében. 

Újpesten más a mérce. A Megyeri útiak NB I-es aranymedálig húsz alkalommal jutottak és a legutóbbi (1989/90, illetve 1997/98) bajnokokat a Kecskemét elleni mérkőzés szünetében több mint ötezren köszöntötték. Vagyis a hangulat mindkét lila-fehér nézősereg részéről kiváló volt úgy a meccs alatt, mint a lefújást követően. 

Néhány órával korábban hasonlóan lázban égtek a kispestiek is. Kígyóztak a sorok és fogytak a sörök az Aranyoroszlánnál, bízva abban, hogy a Honvéd gárdája végre megembereli magát, és megnyeri a Mezőkövesd elleni, nyugodtan kijelenthetően élet-halál összecsapást. A piros-fekete ultrákon semmi sem múlott. Olyan miliő fogadta a mérkőző feleket, amely megállja a helyét a világ bármely stadionjában. A Bozsik Aréna 7300 fős közönsége (levonva a két tucatnyi matyó hívőt) azonban hiába áll a kedvencek mögött, a csapat nem volt csapat, és a 3–2-es vereség okán kegyvesztetté vált a társaság. „Vedd le a mezt, vedd le a mez!” – zúgott ezernyi torokból a lefújás után. A játékosok azonban csak némán álltak a fanatikusok előtt. Hogy kiben mit indított el a felszólítás, nem tudni. Ahogy nem hatott a buzdítás, úgy a szitkozódás sem ért célt. Ettől rosszabb nemigen létezik. Sem átélés, sem szenvedély, sem tudás. Egyenes út az NB II-be. Csak a szurkolókat lehet sajnálni.