A csillagos ég a határ

Nézzünk két, magyar futballistákból álló tizenegyes névsort! Az első: Bogdán Ádám, Király Gábor, Fülöp Márton, Kozma István, Gera Zoltán, Buzsáky Ákos, Halmosi Péter, Priskin Tamás, Torghelle Sándor, Kurucz Péter, Szoboszlai Dominik. A második: Bogdán Ádám, Gulácsi Péter, Kozma István, Adorján Krisztián, Németh Krisztián, Polgár Kristóf, Pölöskei Zsolt, Poór Patrik, Simon András, Hajdú Ádám és megint csak Szoboszlai Dominik. Az első lista a valaha a Premier League-ben pályára lépett, a másik a Liverpooltól szerződést kapott játékosokat tartalmazza.

Ehhez képest az átlag olvasó számára a nevek egy része bizonyára ismeretlen; valóban nem állíthatjuk, hogy mindannyian emblematikus, feledhetetlen alakjaivá váltak az angol labdarúgásnak. Azt már inkább, hogy Manchesterben, Liverpoolban vagy Newcastle-ban bármelyikük anélkül sétálhatna végig manapság a „főutcán”, hogy autogramkérő tömegek tódulnának utána. Mindez persze nem az ő kritikájuk. Ők a saját életükben legalább valóra váltották azt, amiről társaik talán vágyakozni sem merészeltek. Csupán arra utalok, hogy a Premier League a földkerekség legerősebb, legszínvonalasabb bajnoksága, túlzás nélkül az, ami a kosárlabdának az NBA, a jégkorongnak az NHL. Aki a saját sportágában nagyot álmodik, az oda törekszik. Ebből adódóan elenyészően kevesen érnek célba. És még sokkal kevesebben alkotnak maradandót.

Ez a fő oka annak, hogy míg Puskás Madridban, Kubala (és Kocsis, Czibor) Barcelonában, Nyers Milánóban, Détári Athénban, Kiprich Rotterdamban, Dárdai Berlinben a helyi futball-legendárium része, addig nincs egy olyan angol város–magyar futballista (Gera jutott hozzá a legközelebb) páros, amely e sorba illeszkedne.

Még nincs. De hamarosan lehet.

A média minden számszerűsíthető információt megosztott a szerződéséről, ehhez hadd tegyek hozzá annyit, hogy aki járt már Liverpoolban, tudja, ifjú titánunk a sportág meseországába érkezett. Már a John Lennonról elnevezett reptérnek az Imagine című dalból kölcsönzött szlogenje úgy szól, „Felettünk csak az ég van”, az anglikán és a katolikus katedrális közötti sétány „A remény útja”, a stadionba lépve pedig Bill Shankly menedzser szobra várja a látogatót, e felirattal: „Boldoggá tette az embereket”.

Dominik mostantól a remény útját járja, a határ pedig valóban a csillagos ég.