Szenvedély

Rafael Nadal a végére elfogyott. Kétszer is hátrányból fordítva jutott el a bastadi torna döntőjébe, ahol aztán másfél óra alatt két játszmában kikapott attól a portugál Nuno Borgestől, aki 27 évesen az első tornagyőzelmét aratta. A már 38 éves spanyol sztár a sérülései miatt csak a 261. a világranglistán, a 2022-es Roland Garros óta először jutott döntőbe, csípőproblémák miatt csaknem az egész 2023-as szezont kihagyta, az idén pedig a bastadi még csak a hatodik versenye volt. Legközelebb a  héten rajtoló párizsi olimpián lép majd salakra, a teniszversenyeket a Roland Garroson rendezik, ahol 14 GS-sikerével rekorder.

Ezek után adja magát a kérdés, hogy vajon miért erőlteti még a játékot. Már bármit tesz, a neve ott van a sportág legnagyobb személyiségei között, 22 Grand Slam-győzelménél csak Novak Djokovic büszkélkedhet többel, Pekingben tizenhat éve olimpiai aranyérmet is akasztottak a nyakába, a teniszben nincs semmi fontos, ami nyerhető, és ő ne nyerte volna meg. Szó szerint előfordult, hogy járni is alig tudott, ő mégis szüntelenül vállalja a műtéteket, a felépüléssel járó, hétköznapi ember számára elviselhetetlen gyötrelmeket, nem érdekli, hogy hányadik helyre csúszik vissza a világranglistán, és az sem tántorítja el, hogy egy hozzá nem mérhető portugáltól kikap, mert elfogy az ereje egy kisebb torna végére.

Nadalról eszünkbe juthat a futball két géniusza, Lionel Messi és Cristiano Ronaldo is, akik szintén rohamosan közelednek a negyvenhez, ám eszük ágában sincsen visszavonulni. Persze, a hasonlítás sántít, hiszen a két futballista teste sokkal jobban bírja még a terhelést, mint a spanyol teniszezőé, Ronaldo nemrég még az Európa-bajnokságon vitézkedett, Messi pedig éppen egy hete nyert Copa Américát az argentin válogatott tagjaként.

A titok valahol a szenvedélyben lakozhat.

Ronaldo mégis képes volt sírni egy kihagyott tizenegyes miatt, ahogyan Messinél is eltörött a mécses, amikor a Copa döntőjében sérülés miatt le kellett cserélni, Nadal pedig tömi magába a fájdalomcsillapítókat csak azért, hogy ott lehessen a pályán. Nekik ez az életük. Önmagában a pénz, a siker talán már nem hajtaná őket szinte mindent elérve, ám ott van a játék szeretete, ami olyan lehet számukra, mint nekünk a lélegzetvétel. Csúnyább példával, mint narkósnak a drog. Bele sem tudunk gondolni, milyen rémálom lehet nekik a visszavonulásnak a gondolata is.