Emlékszik a táncdalfesztiválra? A színházban most megidézték

A recept egyszerűnek látszik: végy néhány rongyosra hallgatott, a rádiók által a korszakot meghatározóvá játszott slágert, adj hozzá egy csipetnyit az időszakra érvényes és ezáltal markánsan arra jellemző ideológiából, hintsd meg erős, célratörő látványelemekkel, jól rázd meg, majd keverd össze, végül tálald két remek énekesnő előadásában, ám előbb díszítsd egy jól működő, dinamikus tánckarral!

A dinamikus táncok kiemelt szerepet kapnak az előadásban

No persze, messze nem ilyen egyszerű létrehozni egy ehhez hasonló, sikerre ítélt előadást. Ennél sokkal igényesebben, minőségibb szemlélettel közelítette meg a feladatot Csadi Zoltán rendező, aki a produkció műfajaként – bár táncszínházi előadásról van szó – szívesen használná a koncertszínházi előadás meghatározást, hiszen a táncdalfesztiválok legsikeresebb 14 dalából szerkesztették össze Balassa Eszter dramaturggal közösen, így az előadás törzsét, vázát, ezek a dalok adják. Ahol a történet megkívánta, beékeltek vendégszövegeket, részleteket Petri György verseiből, Esterházy Péter Termelési regényéből is szólalnak meg apró részletek, azonban a hangsúly a táncokon van. A cél pedig nem más, mint megidézni egy kort, egy paradigmát, egy korszellemet, a hatvanas, hetvenes évek világát.

A történet egy gyárban játszódik, és azok, akik éltek abban a korban, sok olyan apró momentumot fognak felismerni, amiket maguk is hordoznak emlékeikben. Csadi Zoltán szerényen úgy nyilatkozott, hogy a legnagyobb munkát a táncművészek és a koreográfiát jegyző Dunaveczki Éva végezte, a „törzset”, a legfontosabb részt, a táncokat ők jegyzik, ő maga „csak” kitalálta és összefogta a produkciót, és átbeszélte velük, hogy miről szól egy-egy dal, a történetben hol a helye, hogy tovább vigye a történet szálát. Miután nagyon lazán kapcsolódnak egymáshoz ezek az elemek, lesz, akinek összeáll belőle egy saját történet, de vélhetően lesz, akinek nem, ám ez nem is gond, a cél az volt, hogy a nézők kapjanak egy erős érzetet, egy erős hangulatot. Miután a színház törzsközönsége az ötvenes, hatvanas generáció tagjai, akiknek ez a mindennapjait, a fiatalságukat jelenti, jó eséllyel ők biztosan jól szórakoznak majd. Ám a retró dalok már a hétköznapjaink részei, hiszen a mai slágerek is bizonyos értelemben ráépülnek ezekre, ezekből a gyökerekből táplálkoznak. Éppen ezért a nézőtéren a fiatalabbak is érvényes élményt kapnak majd. Kedvcsinálóként álljon itt néhány dalcím: Add már uram az esőt, Nem leszek a játékszered, Valaki áttáncolt az életemen, Megáll az idő, Rövid az élet, Késő bánat, most már utánam a vízözön, Én mellettem elaludni nem lehet. Ugye, hogy kívánatos lista?

A táncdalfesztiválok legsikeresebb 14 dalából szerkesztették össze

Csadi Zoltán elmondta, leginkább arra koncentráltak, hogy azok a hangulatok megjelenjenek, amiket ezek a dalok közvetítenek, amit gyerekként ő is átélt. Ugyanis ezek a családban szinte naponta elhangzottak szüleitől, nagyszüleitől, akár a rádióból, akár bakelit lemezeken. Ezeket mindenki ismerte, szinte városi népdalokká nemesedtek, ha más nem, akkor a harmóniáik ott vannak lenyomatként bennünk. A rendező számára talán a legnehezebb feladat az volt, hogy ezt a korszellemet megidézzék, hogy a dalokból áradó energiát, hangulatot megpróbálják összehozni a színpadon a táncokkal, a mozgásokkal.

Ének és tánc szervesen elegyedik a táncszínházi produkcióban

A főszerepekben két kiváló énekest hallhatunk, Kecskés Tímeát és Siménfalvy Ágotát. A darabot végigkíséri a színpadon élő zeneszóval a zenekar: Tótin Katalin – zongora (vezető), Tótin István – klarinét, Kis Alexandra – brácsa, Károlyi Dóra – cselló, Müller Tamás – dob, a hangszerelést pedig Farkas Bence végezte. A látványfelelős ebben a produkcióban is Rákay Tamás volt, aki a díszletekkel és a jelmezekkel pontosan belőtte a kor hangulatát. A rendezőt ezúttal is Balassa Eszter dramaturg segítette az előadás előkészítésében. A színlapon az áll, hogy a régi korokat megidéző darabban közreműködik a Dunaújvárosi Bartók Táncszínház, azonban a szerepük ennél lényegesen több, ugyanis a táncok, a mozgás igencsak erős hangsúlyt kap az előadásban.