2013.11.07. 20:32
A holtpont csendje
Olvasom, hogy Horthy-szobrot állítottak Budapesten, a reformátusok Szabadság téri Hazatérés templomában – amely ügyben azóta is áll a bál.
Az egyik oldal a szobor eltávolítását követeli, a másik bőszen védi.
Ezúttal azonban másképpen oszlanak meg a táborok, mint eddig.
Nem csak az eddig balliberálisnak hívott csoport kelt ki magából a szobor ügyében, hanem a kormányzó pártok is, akik eddig nem minden hasonló esetben tartották fontosnak a megszólalást.
Ami magát a református egyházat illeti: több tiszteletes tiltakozott az akció ellen, vizsgálatot követelve – és az egyházi vezetők egyet is értenek ezzel.
Én most nem próbálkozom azzal, hogy egyszemélyben eldöntsem: érdemel-e szobrot az egykori kormányzó, vagy sem. Horthy tettei ismertek a történelemből – mindenki képes lehet az állásfoglalásra ez ügyben. Közös, az országban általánosan elfogadott álláspont természetesen ebben az esetben is reménytelen, mint annyi más ügyben: ez már csak egy ilyen, végletesen szétszakított ország.
Egyszer, talán másmilyen lesz: akkor majd Horthy személye és politikája is a megfelelő helyre kerül. Viszont azt mondom, hogy mindazzal, ami történt, végül is jól állunk.
Kivételes a pillanat. Elégedettek azok is, akik a szobrot állították, hiszen példaképüket bronzban láthatják. Elégedettek azok is, akik állásfoglalásra kényszerítették egymást. S elégedettek mindazok, akik vizsgálatot követeltek az ügyben: meglesz.
Szerintem abba is hagyhatnánk Horthynak és szobrának emlegetését.
Élvezzük a holtpont csendjét.
