Hazatért a Magnus Expedíció - Fantasztikus élmény, embert próbáló feladat

A páros ezen küldetésével szeretett volna emléket állítani Bánhidi Antal és Bisits István 82 évvel ezelőtti, hasonló expedíciójának, amikor a magyar tervezésű és építésű, kétfedeles Gerle 13 nyitott kisgéppel körberepülték a Földközi-tengert. Emellett a National Geographic logója alatt – ami mint kiderült, több helyen nagy segítségükre volt – végig fényképezték, filmezték a kalandot. A fiúk február 19-én szálltak fel, s pénteken hasonlóan nagy médiaérdeklődés, na meg a családtagok, barátok, támogatók jelenlétében érkeztek meg. Amint a terminál előtt megállt a Kecskeméten készült gép és felnyílt a kabintető, Hankusz Kálmán öklét magasba lendítve kiáltotta: Igen! Megcsináltuk!

A dunaújvárosi Hankusz Kálmán boldogsága a földet érés pillanatában. Mellette Földi Zoltán pilóta (Fotó: Zsedrovits Enikő)

Majd kiszállva a gépből a családtagok szaladtak kalandoraink elé, Kálmán miközben hosszasan ölelte lányát, bizony elérzékenyült.

– Nem az én stílusom, de megkönnyeztem ezt a pillanatot – mondta, de a megható pillanatoknak még nem volt vége, ugyanis Zoltán édesanyja, Földi Mihályné is hosszasan üdvözölte a pilótát: – Az én kisfiam eszköz volt Isten kezében, boldog vagyok, hogy egy ilyen hosszú útról épségben hazatértek. Mikor megsérült a kabintető, nagyon megijedtem, de szerencsére utána már minden rendben volt.

Értelemszerűen a fiúk nem győzték adni a rádiós, televíziós, valamint nyomtatott sajtónak készülő interjúkat, mindenki a nagy kaland részleteire volt kíváncsi, de az élmény még annyira friss volt, hogy nem nagyon tudták, mit is emeljenek ki.

A megérkezés utáni elsőként a családtagok és az expedíciót itthonról segítők vették körbe a két kalandort (Fotó: Zsedrovits Enikő)

A Dunaújvárosi Hírlap arra kérte Hankusz Kálmánt, ha nagyon röviden kellene jellemeznie a kalandot, akkor az miként hangzana: – Fantasztikus és felejthetetlen, egyben piszok nehéz kihívás, amit bármikor megismételnék.

Majd persze bővebben is beszélgettünk. Elmondta, legrosszabb élményük a kabintető megsérülése, majd leválása volt, ami miatt kényszerleszállást kellett végrehajtaniuk Olaszországban: – Aki nem élt át ilyent, annak soha nem kívánom, az embernek hirtelen halálfélelme támad, még ha nincs is valójában akkora veszély. Tudtuk, hogy nehéz lesz, tudtuk, hogy mire vállalkozunk, de megcsináltuk.

A Balaton felett egy másik gép csatlakozott Hankusz Kálmánhoz (b) és Földi Zoltánhoz (Fotó: Korom Károly)

Persze sokkal több jó történt velük, a fantasztikus tájak látványa és megörökítése mellett az emberek vendégszeretetét emelte ki, a vendéglátással sehol sem volt probléma, de különösen Egyiptomban és Izraelben tettek ki magukért:

– Szinte a tenyerükön hordoztak minket – ebben a két országban a magyar nagykövet is fogadott minket – az összes történelmi helyre elvittek, mindent megmutattak, már a fáradság határain túl is. Bizony pihenni nem nagyon volt idő, hiszen folyamatosan rendezni, küldeni kellett az anyagokat, napi tizenkét-tizennégy órát dolgoztunk, másnap hajnalban pedig kelni kellett. Volt, hogy azt kívántam, bárcsak eleredne az eső, hogy tudjunk egy kicsit pihenni.

Földi Zoltánt kisfia mellett felesége is várta

Hankusz Kálmán sorra ölelte meg szeretteit

Hankusz Kálmán a jövő héten egyeztet a National Geographic szerkesztőségével, a tervek szerint nyolc-tíz epizódos sorozat készül a rengeteg fotóból és több órányi videófelvételekből: – Ezek közül nehéz kiválasztani a legizgalmasabb fényképeket, de fotós szemszögből talán a dél-olaszországi vulkánokat mondanám, amikor „belenéztünk” a tűzhányókba. De a National Geographic logója több olyan helyen is megnyitotta az ajtókat, amit turisták nem láthatnak.

Földi Zoltán kiemelte: nagyon jó embereket sikerült megismerniük az út alatt, de már jó volt hazatérni: – Menet közben azért én is tudtam nézelődni, de idő kell, hogy ezt a rengeteg élményt feldolgozzuk. Azonban ez az út csak egy tapasztalatszerzés volt, mert készülünk a még nagyobb vállalkozásunkra, hogy ugyanilyen túra formájában megkerüljük a Földet!