246 kilométer sem jelentett akadályt a dunaújvárosi belgyógyászának

Hajnalonta futok, kijelöltem magamnak egy 12,5 kilométeres kört a városban. Legalább egyet minden nap teljesítek, de sokszor kettőt hármat is. Hétvégén pedig lefutok egy teljes maratont... évente körülbelül 2500 kilométert futhatok - mindezt még 2013 februárjában nyilatkozta lapunkban dr. Szabó Zoltán belgyógyász főorvos, aki akkoriban még csak ultra- és szupermaratonista volt, ám akkor is azzal kacérkodott, hogy szintet lép: az emberfeletti teljesítményt hősiesre cseréli.

Élmények tára - szóban, filmen, képeken. Dr. Szabó Zoltán spártai küldetését kiválóan dokumentálták a segítői. Mindezekből is ízelítőt kaphatott előadásának hallgatósága Fotó: Zsedrovits Enikő

Mint erről már több ízben is olvashattak e hasábokon: Szabó Zoltán idén szeptemberben végigfutotta - a magyar csapat legidősebb tagjaként - az ultrafutók olimpiájának is címkézett Spartathlont, amelynek egy konkrét célja van: 36 óra alatt teljesíteni 246 hegyes-völgyes kilométert Athén és Spárta között.

Útban a cél felé - a 246 kilométer sem jelentett akadályt a dunaújvárosi Szent Pantaleon Kórház belgyógyászának

Futó doktorunk idén másodszor állt rajthoz és ezúttal célhoz ért. A felkészülésről, a verseny sajátosságairól, az emberfeletti küzdelemről pedig a múlt héten pénteken tartott derűs előadást az Intercisa Múzeum emeleti előadóját megtöltő közönségnek.

A Görögországig vezető út. Mint a doktortól megtudtuk a Spartathlon kevesek kiváltsága. Ugyanis, hiába a több éven és több ezer kilométeren át tartó felkészülés, a vaskos 550 eurós nevezési díj befizetése, még akkor sem biztos, hogy a spártai hőssé válás útjára kocoghat az ember. A több mint három évtizedes múltra visszatekintő versengésen évente maximum 370 ultrafutó indulhat. Így esett, hogy ez évben Szabó főorvos a tartaléklistára került, ám ott már az első 50 fő között szerepelt, így legbelül úgy érezte, kis szerencsével és sokak visszalépésével ott lesz a hőn áhított mezőnyben. Igaza lett, ám mindez semmit nem ért volna a kőkemény és iszonyatos fegyelmet, önfegyelmet igénylő felkészülés nélkül, amely már elismert tréner irányítása alatt/mellett zajlott.

Szabó Zoltán felidézte, hatalmas változást jelentett, hogy az edző drasztikusan megreformálta a napirendjét. Főhősünk eddigi menetrendje az alábbiak szerint zakatolt: kelés reggel fél háromkor, jöhet a futás, majd innen lendületből irány a kórház, a magyar egészségügy szolgálata. A tréner utasítására a teljes edzésprogram átkerült a munka utáni sávba - mindezt nem volt könnyű megszokni. A Spartathlonra történő felkészülés alatt a doktor közel 5000 kilométert fogyasztott el, hogy pontosan ezt hány cipő is bánta, arról nem kaptunk érdemi felvilágosítást. Ellenben arról igen, hogy az ultrafutók nagy barátja a mellbimbóvédő, amely nélkül igen komoly véres sérüléseket lehet begyűjteni a meglehetősen érzékeny testtájékon. A hallgatóság részéről érkező, a holtpontot firtató kérdésre pedig a következő válasz érkezett. A holtpont úgy a napfelkelte előtt érkezett egy meglehetősen erős álmossággal. Szabó Zoltán egy széken aludt 8 percet, majd magától ébredt és fitten, frissen futott tovább a napfelkeltében egészen a célig. Mi mást is tehetne egy spártai hős...

Élete egyik legnagyobb kalandjáról és kihívásáról könnyeden és hatalmas derűvel mesélt a múzeumban Szabó Zoltán - aki hallhatta őt és eddig nem tette, bizonyosan futócipőt húz hamarosan.