Bűbájos kilencvenes

Lapelődünk, a Sztálinvárosi Hírlap 1961. március 7-i számából való az előbbi mondat, amikor is kiváló kollektívaként mutatták be a fehérneműgyár brigádját, amelynek Hegyes Imréné Erzsike néni is tagja, vezetője volt. Egykor rengeteget dolgozott a dunaföldvári földeken, ahol szülei gazdálkodtak, majd fiatal lányként a kendergyárban, aztán Dunaújvárosban a gatyagyárban és a moziban.

Kellemes emlékként elevenedtek fel a régi emlékek: Gombos István alpolgármester társaságában kilencvenedik születésnapján köszönthettük Erzsi nénit. Aki nagyra becsülte a munkát, imádta a kollégákat, ám a család szeretete, a férje emléke, a gyerekek, unokák jelentik számára a mindent.

Hegyes Imréné Erzsike néniék hatvannégyben esküdtek Dunaföldváron. Nagy szeretettel beszél a férjéről, akit tíz évvel ezelőtt veszített el. Három csodás gyermekük született: az idősebb fiú Nagyvenyimen lakik, a fiatalabb pedig Újtelepen, ám a gyülekezőhely a középsőként született lánynál, Erzsikénél van a Táncsics utcában, aki a férjével közösen a legnagyobb törődéssel veszi körül a szépkorú most kilencven éves édesanyjukat, aki velük él.

Erzsike néninek hét unokája és három dédunokája született, boldogan mesél róluk. Mutatja a szekrényén sorakozó képeket gyerekekről, kollégákról. Körülveszik az emlékek, esküvők képei. A férjével sok helyre elvitték az unokákat... A bűbájos asszonyon nem látszanak az évek. Azt mondja, nem szed mérgeket (gyógyszert), méz, fokhagyma, tej, ez mindenre gyógyír.