Kenyérgyáriak találkája

A kenyérgyár, azaz, bocsánat, néhai hivatalos nevén a Dunaújvárosi Sütőipari Vállalat „holtában” is büszke lehet egykori dolgozóira. Akik nyolc éve megszűnt munkahelyükről immár nyolcadik alkalommal emlékeztek meg egy baráti összejövetelen, vasárnap este, a Corso étteremben. A kenyérgyárban 1954-ben kezdték a kenyérsütést – meg a péksütemények, a fagylalttölcsérek, a zsemlemorzsa, sőt, az orosz savanyú fekete kenyér gyártását.

 A hat gyáregységben, egészen pontosan Enyingen, Ercsiben, Pusztaszabolcson, Sárbogárdon, Dégen és Dunaújvárosban szinte mindent gyártottak, amire csak kereslet volt. Sokszor nem az ideális feltételek között: a gépek egy részét ott, a gyárban építették meg pékek és a karbantartók együtt. Azt hinné az ember, hogy vidék nem élhet kenyérgyár nélkül. De, bizony, igen: az alagútkemence elavult, egy kisebb, gazdaságosabb, korszerűbb kemence akár óránként készít egy-egy adag kenyeret, süteményt. Ám a kenyérgyár élni fog. Addig, míg a pékek, biztosan!