Nagyon jó egy közösséghez tartozni, vallják a nyugdíjasok

Idézhetnék hazai statisztikákat arról, hogyan élnek nyugdíjasaink, s mennyivel rosszabb anyagi helyzetben vannak, mint más országban élő társaik. Tehetném, de nem teszem, mert úgy vélem, a hosszú évtizedek után, amelyeket munkában töltünk, nekünk kell meglátni azt, hogy a több szabadidő végre egy ragyogó lehetőség is lehet.

Így gondolják Előszálláson is a Rozmaring Klub tagjai, akik mozgalmas időszakot élnek, s azt mondják: ők sosem érnek rá. Érkezésemkor éppen hangos kacagás szűrődik a teremből, s a fényképalbumot nézegetik, saját fényképészük, László László ragyogó pillanatképeit – a több évtized emlékeit.

A tagok egy része: Kerlang Ferenc, Kerlang Ferencné, Kun Jánosné, Szekeresné Kati, Mráz Jánosné,Bálint Erzsébet,Kanik Istvánné. Fotó: Rankasz Brigitta

– Bár az időnket mi magunk osztjuk be, valóban igaz, hogy szinte sosem érünk rá. Utazgatunk, elmegyünk a környező települések programjaira, aztán megosztjuk egymással a tapasztalatainkat millió dologról. Segítjük egymást. Nagyon jó egy közösséghez tartozni – mondja Gulyásné Ancika.

– A terveink határa csupán a csillagos ég – folytatja Kerlangné Nusika, s lelkesen sorolja a közelgő programokat. Mátraverebélyi zarándokútra, süteménysütő versenyre, a közös színházlátogatásra és a falunapra készülnek. A rendezvényeiken minden alkalommal vannak külsősök, és a településről is bárkit szeretettel látnak.

Mráz Jánosné verseket ír, és számát sem tudja, hány költeményt szaval fejből. Gulyás Jánosné a falu óvó nénije, a növények szerelmese, Nusika receptjei a Dunaújvárosi Hírlap szakácskönyveiben is szerepelnek, és gyakran tudósít a közösség életéről, de van köztük még népdalénekes, fafaragó és megannyi tehetség.

Bár a tavaszi időszakban ritkábban jönnek össze, mert a kertet művelik, s a virágcsodáikkal bíbelődnek, de a keddi napokon ilyenkor is a közösségi élet kapja a főszerepet. A mai korban kevesen emlékeznek arra, hogy milyen lélekfeltöltő szerepe volt a téli kukoricamorzsolásnak, tollfosztásnak, szövésnek, kosárfonásnak, amikor bizony mindenki kibeszélhette, ami a szívét nyomja. A közösségi élettér átalakult, ám azok, akik nyitottak rá, most is megtalálják a lehetőséget. A nyugdíjas évek életképeit mindenki saját színes ecsetével festheti meg – ahogy azt sok hazai példa bizonyítja.