A szabadság ott kezdődik, ahol megszűnik a félelem

A művelődési központ színháztermében Horváth Zsolt polgármester ünnepi beszédében a jelenből kiindulva egyfajta időutazásra s önmagukkal való szembenézésre invitálta a szép számú közönséget: vajon mi hogy cselekedtünk volna, elég bátrak lettünk volna-e azokban a napokban, s ma mit tehetünk a szabadságért. Azért az eszméért, amelyet Bibó István így fogalmazott meg: A szabadság ott kezdődik, ahol megszűnik a félelem. Mai üzenetként pedig így fogalmazott: Legyenek bátrak, szabadok, ne éljenek félelemben, segítsék a gyengébbeket.

A Magyar László Gimnázium diákjai, Loósz Nóra és Veisz Ágnes tizedikes tanítványai által előadott nagy hatású szerkesztett történelmi műsorban is a szabadság állt a középpontban, illetve a hazához, a szabadság eszméjéhez való viszony. Szó volt a történelmi napokról és következményeiről, az áldozatokról, a hazáját elhagyni kényszerülőkről, a múlt továbbéléséről. Arról az ambivalens viszonyról, amit az egyén érezhetett. Emlékezés volt és múltidézés ez a verses-zenés összeállítás, de intő szó is – a jelennek.

A műsort követően a résztvevők átvonultak a városházához, ahol megkoszorúzták a dunaföldvári áldozatok emléktábláját. A szovjet csapatok támadásakor 1956. november 4-én a városházán illetve közelében vesztette életét Györkő Árpád és Dubicz Sándor nemzetőrök, illetve ugyanezen az éjszakán a laktanya két katonája, Varga István szakaszvezető és Vetési Imre János, a tartalékos tiszti tanfolyam frissdiplomás hallgatója. A mártír fiatalok emlékét ma emléktábla őrzi. Mert „ami történt, mint vulkán kitörése, láva folyója, építő tűz torka, el nem feledhető!”

Az emléktáblán koszorút helyeztek el a város és intézményeinek vezetői, a pártok, a helyi civil szervezetek képviselői. LMI