Gombold újra, Gombi!

A magyarországi ötvösök egyik legfontosabb szakmai seregszemléje a kétévente megrendezésre kerülő biennálé, de a szövetség által szervezett, meghívásos tárlatok is nagy jelentőséggel bírnak. Egyrészt felvonultatja a szakma kiválóságainak munkáit (adott témakörökhöz kapcsolódóan), másrészt viszont egyfajta hidat képez a művészeti ág idősebb és fiatalabb generációi között: az ilyen szakmai tárlatokon megoszthatják egymással tapasztalataikat, a megvalósítás során alkalmazott technikákat, és új inspirációkat is szerezhetnek egymástól.

A mostani kiállításon Simonffy Márta, a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetségének elnöke köszöntötte a vendégeket. A tárlatot Serbakow Tibor ötvösművész, a szövetség ötvös szakosztályának elnöke nyitotta meg, aki már régóta jó barátságot ápol a Ferenczy Noémi-díjas és Vörösmarty-díjas ötvösművész Gombos Istvánnal. Valamikor a '90-es évek elejére datálódik személyes megismerkedésünk egy firenzei tárlathoz kapcsolódóan.

- Gombinak már akkor is szép, remekbe szabott munkái voltak. Lenyűgöző az a tudás és gyakorlati szint, ahogy megmunkálja az anyagot. Ismeri az anyag viselkedését, tudja, hogy a különféle megmunkálási folyamatokkal miként formálja meg a fémeket. Akárcsak az emberekkel, úgy az anyagokkal is barátságot köt, így ki tudja hozni mindenből a maximumot- mondta Serbakow Tibor. Hozzátette, az ötvösművészet széles spektrumon mozog, hiszen ide tartoznak az ékszerek, az érmék, a domborművek, a kisplasztikák és a nagyobb, monumentális alkotások is, amelyekből mind-mind láthatnak ízelítőt a mostani kiállításon.

Az ötvösség egyúttal egy igen összetett szakma is, amelyhez nem elég csupán megismerni a különféle anyagokat és formázási technikákat, hanem szükség van egy alap tehetségre. Ezt kell ötvözni az alkotói elképzeléssel, a tervezéssel, figyelni közben a látványvilágra is, hogy megszülethessen végül a remekmű. Hozzátette, Gombi ezeket mesterszinten űzi, és amit kitalál, legyen az üzenetértékű kompozíció, azt meg is tudja valósítani.

Feledy Balázs művészeti író ezt már korábban is jegyezte a dunaújvárosi alkotóról, így fogalmazott munkásságáról: "a rendkívül változatos technológiái folytán felületei is izgalmasan váltakoznak a nyerstől a finom, cizellált, krómozott, polírozott fényességig, s ez utóbbi bekapcsolja hatás mechanizmusába a tükrözést, melyet többször tudatosan alkalmaz, mint tárgyformáló módszert, de mint valóságos tükrözést is". Ennek legékesebb bizonyítékai az alkotói korszakának azon művei, amelyeket a konstruktív geometrikus ábrázolás jellemez. A játékosságot, a már-már mérnöki pontosságot szemlélteti a Közgyűrűk mozgása II. című alkotása - ez az egyik, amelyet a mostani kiállításon tekinthetnek meg a látogatók.

A másik alkotása a Kitörés II. című mű, amely azt testesíti meg, hogy egy ötvösművész miként tud megfogalmazni akár egy társadalomkritikát, akár egy jelképes üzenetet. Wehner Tibor művésztörténész fogalmazta úgy munkáiról, hogy "lényegi jellemzője a letisztult, a részletek helyett a teljességre, a nagy egészre, az egységre figyelő, minden feleslegtől megszabadított formavilág, az alapformák a kör, a háromszög, a négyzet és az alaptest (a kocka) kitüntetett szerepű megjelenítése, variatív alakítása, felboncolása. A síkban transzponált-épített, rétegzett domborművek és a térben komponált, zárt és nyitott rendszereket teremtő plasztikák, vagy áttört struktúrák térbeli jellege mellett a dunaújvárosi művész fontos hatóeszköze a fény, a csillogás, a megcsillanás, a visszatükröződés. A reflexet közvetítő és a fényt elnyelő, a polírozott és a maratott, a fényes és tompa felületek egy-egy művön belüli, együttes kialakításával e kompozíciók nemcsak térbeli és fakturális, hanem egyszersmind optikai-illuzórikus hatásmechanizmusok közvetítői és indukálói".