Istenien szólalt meg az új orgona - videóval, képgalériával

Ez utóbbi különösen örvendetes abból a szempontból, hogy a koncertet jótékony céllal szervezték, az esemény bevételét ugyanis az Evangélikus Centrumért Alapítvány karácsonyi ajándékaira fordítják majd. Nagy öröm az ilyen összefogás, különösen ilyen nehéz időkben. A többek között Bach, Händel, Vivaldi, Mozart szerzeményeiből összeállított koncert egy kissé vissza is idézte a szerzők korát annyiban, hogy ezúttal már a takarékosság jegyében szerény fűtés és erősen visszafogott világítás mellett zajlott a hangverseny, ezzel is visszaidézve a letűnt kor hangulatát. 

„Tud valaki olyan gyülekezetről, ahol orgonát keresnek?” – ezt a kérdést tette fel Julian Scharpf, a német­országi fellbachi templom lelkésze a Twitteren 2021 januárjában – így kezdődött. Stermeczki András lelkész köszöntőjében egy Johann Sebastian ­Bach-idézettel vezette fel a koncertet: Minden zene célja (...), hogy Isten dicső­ségét zengje, és kikapcsolódást nyújtson a lélek számára; ahol ezt nem tartják szem előtt, ott nem zene szól, csak pokoli lárma.” Biztosította a közönséget, fognak még koncerteket szervezni a jövőben is a templomba. 

Teleki Miklós a fellépés előtt elmondta, óriási megtiszteltetés számára, hogy megszólaltathatja egy koncert erejéig ezt a monumentális hangszert, és ezt nem udvariassági fordulatként említi. Visszaemlékezett, hogy már egészen fiatal előadóként is fellépett az evangélikus templomban, ahogyan utána többször is, de az óvárosi katolikus templombéli koncertjére is jó szívvel emlékezik. Úgy általában, a városhoz is sok szép emlék köti. A közönségnek egy rövid ismertetőt tartott a hangszer történetéről, elmondta, hogy a Weigle-hangszer 1970-ben épült, és évtizedeken át a Melanchthon-templomban szólt. Onnan Varga László mester és csapata munkájának köszönhetően került át ide, az evangélikus templomba. Az a furcsa helyzet állt elő, hogy az orgona egyidős a lelkésszel, csakúgy, mint az orgonaművésszel, bár orgonaléptékkel számítva ez még csak kamaszkornak számít. Megállapította, a gyönyörű – és különleges hangzású – hangszer annyira illeszkedik új környezetébe, mintha eleve ide tervezték volna egyedi sípsoraival, ráadásul finom a „billentése” és Bach korában szokott módon van hangolva, nem a ma megszokott módon, egyedi hangzást adva így a hangszernek. 

Az estet a művész Vivaldi h-moll concertójának háromtételes átiratával kezdte, a darabot Johann Gottfried Wal­ther írta át orgonára. A folytatásban a XVI., XVII. és XIX. századi magyar orgonairodalom remekeiből válogatott a műsorba néhány gyöngyszemet, ezek szerzői a mai Magyarország határain kívül éltek a történelem fanyar játékának köszönhetően. A barokk zene óriása, Händel sem maradhatott ki, c-moll fantázia és fúgája azért különleges, mert az előadó egykori professzora, Lehotka Gábor kezdte el egybefüggő darabként játszani a két külön művet. J. S. Bach ezen az esten a H-moll preludium és fuga című remekművével képviseltette magát, hangos sikert aratva, hogy aztán egy újabb, közismert darabja arasson hasonló sikert. A koncert zárásaként Mozart nem sokkal a halála előtt komponált F-moll fantáziáját játszotta el hatalmas ovációval övezve. Nem is engedte el egykönnyen a közönség, kikövetelték a ráadást, ami Bartók Béla Este a székelyeknél című darabja volt Lehotka Gábor átdolgozásában, de még ez is ráadást követelt a hosszú vastaps után.