Már több mint húszéves kötelék köti össze őket

Bár első hallásra nem a dunaújvárosi kapcsolódási pontok villannak fel az egyesület neve kapcsán, több is akad, mint gondolnánk. Az első és legfontosabb, hogy Melkovics Tamást gyökerei a városhoz kötik. Mindemellett, aki már járt a Dunaújvárosi Egyetem A épületében, az már egészen biztosan találkozott a csoport egy része, nevesül Békési László, Kotormán Norbert, Kovách Gergő és Péli Barna Disznótorony című közös művével. A tárlat ugyan csak pénteken nyílik meg a nagyközönség számára, de az alkotók már az elmúlt hétvégét is Dunaújvárosban töltötték, már szombaton elkezdődött a tárlat előkészítése. 

A Baguda Egyesület egy viszonylag új szerveződés, mégis több mint húsz évre tehető a tagok (Békési László, Combarro Petra Inez, Cseh Lili, Csepregi Balázs, Erős Ágost Koppány, Kotormán Norbert, Kovách Gergő, Melkovics Tamás, Péli Barna, Szabó Ádám) barátsága – tudtuk meg Cseh Lilitől, az egyesület elnökétől, aki az ötletgazdája és mozgatórugója is volt a megalakulásnak. Lényegében az történt, hogy a már meglévő évtizedes együttgondolkodásnak nevet adtak, célokat tűztek ki, ami inspirálóan hat a tagokra, és még maga a(z) (alkotó) társasági élet, a közös munka is intenzívebb lett. 

Hogy mi az az erős kohézió, ami ennyi idő óta összetartja őket? Cseh Lili szerint egyrészt az a barátság, ami még a kilencvenes Képzőművészeti Főiskolán alakult ki köztük, másrészt van egy nagyon erős magja is annak, hogy együtt gondolkodnak, együtt alkotnak, ez pedig a szobrászathoz való kötődésük, még ha nem is mindig szobrot alkot mindenki. De e két dolog nagyon organikusan van jelen az életükben. Az, hogy a Kortárs Művészeti Intézetben kiállítsanak, magától értetődően Melkovics Tamástól indult, de a városhoz és a helyhez több szál is köti őket. Cseh Lili például (azon túl, hogy az intézmény gyűjteményében is van munkája) részt vett az Acélszobrász Alkotótelepen is Erős Ágost Koppány és Melkovics Tamás társaságában. Mint mondta, nagyon megszerette a várost is, a kiállítóhelyet és az intézményben dolgozókat is. 

Külön kiemelte, hogy a kiállítás megtekintésén túl érdemes ellátogatni a Dunaújvárosi Szoborparkba, ami a Duna-parton egyedülálló környezetben mutatja be a városban évtizedeken át működő acélszobrász-alkotótelepen készült grandiózus műveket, és Somogyi József Aratók című szobrát, ami az esemény meghívóján is szerepel. A kiállításon az említett helyszínek bejárásával egybekötött tárlatvezetéseket is tartanak. A címmel kapcsolatban elmondta, ez a kiállítás egy eléggé erős, vizuálisan megfogalmazott egyéni kijelentés arról, hogy mit gondolnak a szobrászatról, a művészetről. „Azt gondolom, hogy amit mi csinálunk, ahhoz könnyen lehet kapcsolódni. Tudom, hogy sok embernek félelmetes bemenni egy kiállítóhelyre, de itt sok figurális szobor van, amit könnyen lehet dekódolni, hogy micsoda, de több réteget is rejtenek az alkotások. De azért a legtöbben adunk fogódzkodókat. Nagyon sokrétű, nagyon színes, sokszor vidám, érthető, könnyed, vicces anyag gyűlt össze. Nem kell félni előre, hogy nem fogják érteni. El kell lazulni, és nem keresni, hogy mire gondolt a művész. Csak élvezni a formákat, az ötleteket, a poénokat. ” 
A kiállítást egy másik, egészen fiatal generáció képviselője, Cserhalmi Luca, a Godot Galéria kurátora nyitja meg.