Kossuth-kultusz Dunaföldváron

Lukácsi Pál készülő könyvében lehet majd olvasni Kossuth és a település kapcsolatáról - földvári gyászünnepélyén háromezren voltak

A nemzetek gyümölcsöseinek vannak csodálatos évsorozataik. Ilyen volt a magyaroknak a 19. században az a néhány esztendő, amelyet negyvenes éveknek nevezünk Európa ámulva kapja fel fejét: a magyarokat már elfeledte, s most újra hősök és félistenek honfoglalását hallja és látja a Kárpátok alatt. E korszak előkészítője Széchenyi, kormányosa Kossuth; a lelke, a szívdobogása Petőfi - írta Illyés Gyula.

Az említett nagy személyiségek közül Kossuth Lajos kultikus alakká válásának dunaföldvári bizonyítékait is tartalmazza Lukácsi Pál nyugalmazott gimnáziumi tanár készülő könyve. Az 1873-ban alapított Egyenlőségi Kör történetét kutatva ugyanis előkerült az a tény, hogy az Egyenlőségi Kör levelezést folytatott Kossuthtal, a magyarok Mózesével , akit a kör aztán tiszteletbeli tagjává, Dunaföldvár városa pedig díszpolgárává választott. Az alábbiakban Lukácsi Pál kéziratából szemezgetünk.

1876. március 15-én a dunaföldvári Egyenlőségi Kör közvacsorát rendezett. Sebeczky András, a Kör elnöke emlékezett március 15-re, amikor legelőször derült a magyar nemzetre a szabadság hajnala . Éltette nagy hazánkfiát, Kossuth Lajost . A dalárda alkalmi énekei után poharat ürítettek a 48-as honvédekre.

A Kör évente fényesen ünnepelte meg Kossuth Lajos névnapját . 1890-ben az elnök a Kör nevében üdvözlő sürgönyt küldött a nagy hontalannak : Kossuth Lajosnak 22. Viadei mille. Turino. - Névnapja alkalmából melegen üdvözli hazánk büszkeségét és Dunaföldvár díszpolgárát - A dunaföldvári Egyenlőségi Kör .

Az általános Kossuth-kultuszt Dunaföldváron még erősítette, hogy az 1880-as 1890-es években az Egyenlőségi Kör elnöke éppen a Kossuth eszméit valló dr. Rátkay László volt. Az 1877 óta Dunaföldváron élő és praktizáló ügyvéd, aki remek szónokként és költőként országosan is ismertté vált, nagy hatással volt a földvári szellemi életre. Rátkay az Egyenlőségi Kör elnöki funkcióján kívül a helyi képviselő-testület tagja volt, emellett országgyűlési képviselőként is működött. A Gyere haza, Kossuth Lajos című szerzeményét az egész országban énekelték.

1894. március idusán már a Kör újonnan épült dísztermében volt az ünnepi összejövetel vacsorával egybekötve. Hazafias szónoklatokban nem volt hiány, de azért a szokott lelkesedésnek és vig hangulatnak csak árnyéka kisérlett. Ott volt a szivek fenekén a hazafias aggodalom, a szemekben a bánat azért a nagy betegért (Kossuth), kinek életéért milliók imádkoznak. - olvasható a korabeli krónikás hangján.

1894. március 20-án Torinóban meghalt a Szent Öreg. Április 1-jén, Kossuth Lajos temetésén küldöttséggel képviseltette magát az Egyenlőségi Kör, de idehaza is oly gyászünnepélyt rendezett, mely méltó volt a nagy halotthoz, és méltó oly nagy és értelmes városhoz, mint Dunaföldvár. Délelőtt a református templomban és a zsinagógában gyászistentisztelet volt. Délután pedig a Városház téren óriási hallgatóság előtt dr. Partos rabbi hatásos gyászbeszédet tartott. Azután a mintegy 3000 főnyi gyülekezet gyászzászlókkal kivonult a református temetőbe, a hol Adorján lelkész megható beszédben siratta el a nemzet nagy halottját. A képviselő-testület úgy határozott, hogy a Nagy utcát innentől Kossuth Lajos utcának, a Vásárteret pedig Kossuth térnek fogják nevezni.

Kossuth halála után a megyei közgyűlés - Rátkay László indítványára - határozatot hozott Kossuth emlékének a megörökítéséről. 1895-ben a földvári képviselő-testület megrendelte Kossuth díszes képét , s azt a városháza tanácstermében helyezte el. 1895. március 15-én a nemzetiszínű zászlókkal fellobogózott városban az Egyenlőségi Kör háromszáz tagja körmenetet tartott, majd este az Ilona utcai székházban ünnepséget rendezett.

1898. március 14-én, a forradalom kitörésének ötvenedik évfordulója előestéjén dr. Rátkay László képviselőként nagyhatású beszédet tartott az országgyűlésben annak tárgyában, hogy március 15-e legyen nemzeti ünnep. Az akkori kormányzópárt ugyanis az áprilisi törvények elfogadásának napját, április 11-ét javasolta. Rátkay László módosító indítványát akkor a képviselők többsége nem támogatta.

Végül egy 1927-ben hozott törvény rendelkezett március tizenötödikének nemzeti ünneppé nyilvánításáról, azonban a magyar történelem további eseményei sokszor módosították még egészen a rendszerváltásig.

A Kossuth-kultusz már a politikus életében áthatotta az egész magyar társadalmat. Szentté vált személyisége, eszméi, gondolatai, sőt tárgyai is. Halála után tereket, utcákat neveztek el róla, a településeken Kossuth-szobrok jelentek meg. A szoborállítási hullám nem állt meg az országhatárokon: Kossuthnak emléket állítottak Torinóban, Washingtonban és New Yorkban is.