A kaszások után mentek a kévekötők

A kézi aratás, a kaszálás, a marokszedés embert próbáló munka volt annak idején. Mégis hihetetlen energia lakozhat ezekben a hajdan kalákában végzett mezőgazdasági munkákban, ha Baracs idős lakói szeretettel emlékeznek vissza azokra az időkre, amikor gyermek fejjel hajnali három órakor már indultak a határban lévő földekre aratni.

Plébánosi áldás és hálaadás után beálltak a kaszások Várai Róbert polgármester zabföldjébe szombaton reggel, és elkezdődött a betakarítás. A polgármester ötlete volt, hogy elevenítsék fel a régi hagyományokat: a falu nagy öregjei megmutatták a fiataloknak és azok gyerekeinek, hogyan dolgoztak a földeken annak idején, az ő fiatalkorukban.

Első kaszásként a hetvennyolc éves Zsebeházi János vágta a rendet, Hegedüs József első marokszedőként és kötélkészítőként ment utána, sarlóval szedte mutatós kévébe a gabonát. Dr. Pinke Ferenc szintén szakértő szemmel figyelte, ahogyan a fiatalok próbálnak a marokszedők keze alá dolgozni, és kaszálás terén a polgármester szomszédja, Szabó János is jó példával állt elő az ifjaknak.

Az aratónapra meghívott barátok és családtagjaik kefébe kereszt alakú kötegekbe rakták a zabkévéket. Még kicsit zöld a gabona, viszont most kellett aratni, mert a teljesen beérett zab már pereg, elhagyja a magokat, földre hullik a termés. Ezt nem várták meg, nyersebben learatták inkább, és a kefében majd kiszárítja a nap aztán kiváló takarmány lesz akár szárastól is Balunak és Csillagnak, a polgármester két lovának.