A kötelező önkéntességről

Köztudott, hogy a Széchenyi diákjai már évek óta vállalnak úgynevezett önkéntes munkát. Szücsné dr. Harkó Enikő igazgató felidézte a kezdeteket, amikor kitettek egy A4-es lapot a faliújságra, hogy iratkozzon fel az a diák, aki önkéntes munkát vállalna, segítene másokon. Gondolták, jó ha lesz négy-öt név a lapon.

- Néhány nap múlva Csathóné Zágoni Nóra kolléganőm szaladt fel a tanáriba, baj van, mondta, mert betelt a lap...!  - mesélte az igazgatónő. Nemcsak az a lap, de a következők is nevekkel lettek tele hamar, a gimnazisták eljártak a szociális otthonba, ahol  beszélgettek az idősekkel, gitároztak a társalgóban, sétálni mentek az egyedül nehezen mozgó idős bácsival, paprikáskrumpli-partit rendeztek az udvaron.

Kerekasztal a gimnáziumban, jobbról a második Sógor Csilla, mellette Köller Péterné (Fotó: Vohlmann György)

Az otthon lakói nagyon várták a diákokat, akik a mindennapok egyhangúságát színesítették. Idéntől változtak a közoktatási jogszabályok: azoknak a középiskolásoknak, akik 2016. január 1. után érettségiznek, ezt megelőzően ötven órányi közösségi szolgálatot kell teljesíteniük igazoltan, naplót vezetniük róla, sőt a lelkileg megterhelő szolgálatok után levezetésként kibeszélik magukból az élményeket.

Hogy mi a különbség az önkéntesség és a közösségi szolgálat között? Bár mindkettő jócselekedet, ám utóbbira enyhén szólva is árnyékot vet az, hogy a diák muszájból végzi és nem önszántából. A közösségi szolgálat szervezői ugyanazok a Széchenyiben, akik az  önkéntes munka mozgatórugói is voltak, Csathóné Zágoni Nóra és dr. Gentischerné Danyi Zita tanárnők, valamint Szücsné Enikő, aki azóta igazgatója lett az intézménynek.

Csathóné Zágoni Nóra (Fotó: Vohlmann György)

Nevük kiemelésre érdemes, mert ahogyan Orosz Csaba tűzoltóparancsnok fogalmazott a témakörben rendezett szombati kerekasztal beszélgetésen, jó kormányos, vagyis tanári motiváló erő nélkül szétesne a közösségi szolgálat programja. A tanárt sem ártana motiválni,  ugyanis a közösségi szolgálat nincs benne a  kötelezően megtartandó óraszámban, azt - ha úgy tetszik - önkéntes pedagógusi munkaként foghatja fel. De még ez is hagyján, ahhoz képest, hogy mit írhat jóvá  az igazgató a diáknak közösségi szolgálatként.

Simonyi István (Fotó: Vohlmann György)

Az Emberi Erőforrások Minisztériuma köznevelési főosztályán dolgozó Simonyi István elmondta a kerekasztal résztvevőinek, hogy a közösségi szolgálat segítségnyújtást  jelent és nem ingyen munkát! Nem számolható be  a szolgálat ötven órájába, ha  diák ágyneműt cserél a kórházban, ruhatároskodást vállal rendezvényen, mert az ingyenes munkavégzést. A jó tanuló diák segíthet a gyengébbnek, a középiskolások felolvashatnak a kórház betegeinek, sétálhatnak az öregekkel - a segítségnyújtásra nevelés a cél, ami miatt a  jogalkotók kötelezővé tették a közösségi szolgálatot.