A tanuló ne gondolatokat, hanem gondolkodni tanuljon

Az asztalosnak sokféle tudásra van szüksége, de leginkább a fa ismeretére. Nagy szeretettel beszél a szakmájáról és a fáról. A fa illata, alakíthatósága lenyűgözi az embert. A fa gyönyörű, amikor meg van munkálva, és nincs különbség fa és fa között, mert az asztalos mindegyiket egyformán kedvesnek, jónak tartja. „Csak” azt kell tudnia, melyik, mire való. Bútornak, padlónak ékszernek vagy fejfának? Nem mindegy! Az élő anyag mindig másképp viselkedik, ezért is nehéz vele bánni, de ez adja a szépségét is.

Ősrégi szakma, és mégis vonzó a mai fiatalok számára is. Ki hinné, hogy a több mint húszezer asztalos közül minden második 40 évesnél fiatalabb! Az ács szakma egy időben kiemelt volt, jelentős anyagi támogatást kapott az, aki erre adta a fejét. Minimum havi 10 ezer forint ösztöndíj ütötte minden tanuló markát, ami a tanulmányi átlagtól függően emelkedett. Főként vidéki gyerekek választják ezt a pályát, a városiak zöme a továbbtanulást ambicionálja, pedig az elhelyezkedés és a megélhetés biztosabb, ha van az embernek egy jó szakmája!

Sándor bármit megcsinál, ami fából van. A saját bútorait maga készíti el, ennél azonban többet is tud! Az érettségi után beiratkozott a főiskolára, ahol szakoktatói képesítést szerzett, és azóta Dunaújvárosban, a Hild József Szakiskolában tanít. Nem is akármilyen eredménnyel, ami annak köszönhető, hogy az anyag-, vagy a gyártási ismeretek mellett a szakmaszeretet is át tudja ültetni a tanulóiba.

Folyamatosan képzi magát, 2002-ben megszerezte a közoktatási vezető és pedagógus szakvizsgát, 2016-ban pedig sikeres pedagógus minősítésen van túl. Nem csak tanít, nevel is, mert hivatásnak tekinti a rábízottak komplex fejlesztését. Azt mondja, abból lesz jó szakember, aki gondolkozni is megtanul, aki talpraesett, ki tudja vágni magát, otthonosan mozog az anyag megmunkálásában, bármi legyen is a feladata. Ez akkor tudatosult benne, amikor a tanítványait először vitte a Szakma Kiváló Tanulója versenyre. Ott tapasztalta meg, hogy önmagában sem az elméleti tudás, sem a megmunkálás képessége nem vezet sikerre, csak a kettő megfelelő ötvözése, és azóta is ezt igyekszik beléjük plántálni.

2013 óta minden évben benevezi a legjobbakat erre az országos megmérettetést jelentő versenyre, és mindig van dobogós helyen végző tanulója. Az idén már negyedik alkalommal volt módja az országházban ünnepelni a legjobbak közé került hildesekkel. Még szeptemberben kiválasztja a végzősök közül azokat, akik eséllyel indulhatnak, és elkezdi a felkészítésüket. Először is meg kell tanulniuk a feladatvégzésre koncentrálni, majd sok elméleti kérdést kell megoldani, mert a több körös versenybe tesztek sikeres kitöltésével lehet benevezni. A csúcspont az, amikor a legjobbak a gyakorlatban mérik össze a tudásukat a Szakma Sztár Fesztiválon. Ahogy az érettségi kérdéseit sem lehet előre kitalálni, ugyanúgy nem lehet itt sem tudni, mi lesz a döntőben a feladat. Ezért fontos az anyag igényes, gyors és szakmailag kiváló megmunkálását is begyakorolni.

Rengeteg időt és sok munkát igényel a felkészülés mind a tanár, mind a tanuló részéről, de megéri a fáradságot! Aki itt, az országos zsűri előtt megfelel, két hónappal előbb felszabadul, és mentesül a szakmunkásvizsga alól. Nagy becsülete van annak, aki így szabadul fel! Igaz, a pályadíj nem sok! Egy csipp-csupp énekes több anyagi elismerést kap egy tehetségkutató versenyen, mint egy kiváló szakmunkás, de nem is ez a lényeg! A jó szakembert lámpással keresik, és a karrierje egy életen át tart, nem úgy, mint az énekesé!

Pláne, ha még gondolkodni is megtanul, ahogy Kant javasolta, a címbeli idézet szerint!