Barlanglak ötvenmillióért

Barlangház épült Egerszalókon, adta hírül a sajtó, a fűvel borított, padlófűtéses, tetővilágításos, ötszáz négyzetméteres vasbeton építmény képét is lehozva, s hozzátéve: a modern vonalú ház négyzetmétere százezer forintba került tulajdonosának, akiről ma csak annyit tudni, hogy budapesti vállalkozó.

Eszerint ez a kis vidéki lak, bár az egyik legfelkapottabb, erősen fejlesztett gyógyfürdőnk közelében áll, alig ötvenmillió forintba volt. Bagatell. Ilyen árakon egy ötven négyzetméteres lakás alig ötmillió forintot kóstál. Nagyvárosban manapság ennek kétszereséért is lehet egy ekkora panellakást venni.

Hanem a dolog igazi érdekessége szerintem nem ez. Sokkal inkább az, hogy a modern technika minden csodájával felszerelt (s így a szerkezetkész épület árának akár dupláját is kitevő) barlangháztól alig macskaugrásnyira állnak Egerszalók régi nevezetességei, melyek a gyógyvízzel majdnem egyidősek: a vulkáni eredetű tufába faragott barlanglakások, melyek közül némelyiket még az ősember kezdte alakítgatni. Igaz, ezek nem tetővilágításosak, nem is padlófűtésesek, valamint meg sem közelítik az ötszáz négyzetmétert (az ötvenet inkább), viszont még a huszadik században is lakták sokukat.

Nem véletlenül. A vulkáni kőzet tulajdonságainak megfelelően szárazak és jól szellőzők voltak, arról nem beszélve, hogy a magyar évszázadokon keresztülvonuló sorozatos csetepaték és háborúk idején viszonylag védettnek bizonyultak, és nem csak az időjárás viszontagságaival szemben.

Ám nem kell a távoli Egerszalókig mennünk, hogy ilyen barlanglakásokra bukkanjunk. Pentelén is akadtak ilyenek, igaz, nem tufába, hanem löszbe vájva - ám még az 1960-as években is lakott volt némelyik. Régi helybeliek még emlékezhetnek a Pincesor egynémely lakására, amelyek ma már garázsként vagy borospinceként szolgálnak. Akárcsak az egerszalóki tufabarlangok lakói, e löszlakások tulajdonosai sem újító szellemük - sokkal inkább nyomoruk miatt éltek ilyen helyen. (Lásd a mellékelt szociofotót.)

Az ilyen építmények alapvető problémája a nedvesség, illetve annak szigetelése. Míg a tufában ez alig jelent gondot, a löszben már sokkal inkább érzékelhető. Sőt: statikai bizonytalanságokat is felvet, mivel az egész partfal (mint az 1964-es nevezetes dunaújvárosi földcsuszamlásnál) szilárdságának alapvető tényezője a vízelvezetés és a szigetelés. Ám épp a helyi példa mutatja, hogy ez a jelenség is kezelhető.

Olvasva az etnikai és politikai feszültségek növekedéséről világszerte, így környékünkön is, nem beszélve a klímaváltozás máris érzékelhető előszeleiről, talán érdemes lenne számbavenni a barlanglakások olcsó korszerűsítésének, közegészségügyi követelményeknek megfelelő felújításának módjait. Élelmes építészek és ingatlanügynökök valószínűleg sokat kereshet(né)nek Dunára néző, jó kilátással kecsegtető, minden szükséges komforttal felszerelt, biztonságos barlanglakásokkal, melyek egyszerre jól megközelíthetők, s jól elszigetelhetők - a külvilágtól.

A családi házak típusterveinek mintájára akár hozzá is láthatnánk a tufába, löszbe, földbe, sziklába vájt otthonok terveinek kidolgozásához, a szabványok megalkotásához. S a törzsfőnökök megválasztásához... Bár, ha már a társadalomszervezésnél tartunk: ilyen lépéseket akár ma is megtehetnénk. Barlanglakások nélkül is.

Eszerint ez a kis vidéki lak, bár az egyik legfelkapottabb, erősen fejlesztett gyógyfürdőnk közelében áll, alig ötvenmillió forintba volt. Bagatell. Ilyen árakon egy ötven négyzetméteres lakás alig ötmillió forintot kóstál. Nagyvárosban manapság ennek kétszereséért is lehet egy ekkora panellakást venni.

Hanem a dolog igazi érdekessége szerintem nem ez. Sokkal inkább az, hogy a modern technika minden csodájával felszerelt (s így a szerkezetkész épület árának akár dupláját is kitevő) barlangháztól alig macskaugrásnyira állnak Egerszalók régi nevezetességei, melyek a gyógyvízzel majdnem egyidősek: a vulkáni eredetű tufába faragott barlanglakások, melyek közül némelyiket még az ősember kezdte alakítgatni. Igaz, ezek nem tetővilágításosak, nem is padlófűtésesek, valamint meg sem közelítik az ötszáz négyzetmétert (az ötvenet inkább), viszont még a huszadik században is lakták sokukat.

Nem véletlenül. A vulkáni kőzet tulajdonságainak megfelelően szárazak és jól szellőzők voltak, arról nem beszélve, hogy a magyar évszázadokon keresztülvonuló sorozatos csetepaték és háborúk idején viszonylag védettnek bizonyultak, és nem csak az időjárás viszontagságaival szemben.

Ám nem kell a távoli Egerszalókig mennünk, hogy ilyen barlanglakásokra bukkanjunk. Pentelén is akadtak ilyenek, igaz, nem tufába, hanem löszbe vájva - ám még az 1960-as években is lakott volt némelyik. Régi helybeliek még emlékezhetnek a Pincesor egynémely lakására, amelyek ma már garázsként vagy borospinceként szolgálnak. Akárcsak az egerszalóki tufabarlangok lakói, e löszlakások tulajdonosai sem újító szellemük - sokkal inkább nyomoruk miatt éltek ilyen helyen. (Lásd a mellékelt szociofotót.)

Az ilyen építmények alapvető problémája a nedvesség, illetve annak szigetelése. Míg a tufában ez alig jelent gondot, a löszben már sokkal inkább érzékelhető. Sőt: statikai bizonytalanságokat is felvet, mivel az egész partfal (mint az 1964-es nevezetes dunaújvárosi földcsuszamlásnál) szilárdságának alapvető tényezője a vízelvezetés és a szigetelés. Ám épp a helyi példa mutatja, hogy ez a jelenség is kezelhető.

Olvasva az etnikai és politikai feszültségek növekedéséről világszerte, így környékünkön is, nem beszélve a klímaváltozás máris érzékelhető előszeleiről, talán érdemes lenne számbavenni a barlanglakások olcsó korszerűsítésének, közegészségügyi követelményeknek megfelelő felújításának módjait. Élelmes építészek és ingatlanügynökök valószínűleg sokat kereshet(né)nek Dunára néző, jó kilátással kecsegtető, minden szükséges komforttal felszerelt, biztonságos barlanglakásokkal, melyek egyszerre jól megközelíthetők, s jól elszigetelhetők - a külvilágtól.

A családi házak típusterveinek mintájára akár hozzá is láthatnánk a tufába, löszbe, földbe, sziklába vájt otthonok terveinek kidolgozásához, a szabványok megalkotásához. S a törzsfőnökök megválasztásához... Bár, ha már a társadalomszervezésnél tartunk: ilyen lépéseket akár ma is megtehetnénk. Barlanglakások nélkül is.

Eszerint ez a kis vidéki lak, bár az egyik legfelkapottabb, erősen fejlesztett gyógyfürdőnk közelében áll, alig ötvenmillió forintba volt. Bagatell. Ilyen árakon egy ötven négyzetméteres lakás alig ötmillió forintot kóstál. Nagyvárosban manapság ennek kétszereséért is lehet egy ekkora panellakást venni.

Hanem a dolog igazi érdekessége szerintem nem ez. Sokkal inkább az, hogy a modern technika minden csodájával felszerelt (s így a szerkezetkész épület árának akár dupláját is kitevő) barlangháztól alig macskaugrásnyira állnak Egerszalók régi nevezetességei, melyek a gyógyvízzel majdnem egyidősek: a vulkáni eredetű tufába faragott barlanglakások, melyek közül némelyiket még az ősember kezdte alakítgatni. Igaz, ezek nem tetővilágításosak, nem is padlófűtésesek, valamint meg sem közelítik az ötszáz négyzetmétert (az ötvenet inkább), viszont még a huszadik században is lakták sokukat.

Nem véletlenül. A vulkáni kőzet tulajdonságainak megfelelően szárazak és jól szellőzők voltak, arról nem beszélve, hogy a magyar évszázadokon keresztülvonuló sorozatos csetepaték és háborúk idején viszonylag védettnek bizonyultak, és nem csak az időjárás viszontagságaival szemben.

Ám nem kell a távoli Egerszalókig mennünk, hogy ilyen barlanglakásokra bukkanjunk. Pentelén is akadtak ilyenek, igaz, nem tufába, hanem löszbe vájva - ám még az 1960-as években is lakott volt némelyik. Régi helybeliek még emlékezhetnek a Pincesor egynémely lakására, amelyek ma már garázsként vagy borospinceként szolgálnak. Akárcsak az egerszalóki tufabarlangok lakói, e löszlakások tulajdonosai sem újító szellemük - sokkal inkább nyomoruk miatt éltek ilyen helyen. (Lásd a mellékelt szociofotót.)

Az ilyen építmények alapvető problémája a nedvesség, illetve annak szigetelése. Míg a tufában ez alig jelent gondot, a löszben már sokkal inkább érzékelhető. Sőt: statikai bizonytalanságokat is felvet, mivel az egész partfal (mint az 1964-es nevezetes dunaújvárosi földcsuszamlásnál) szilárdságának alapvető tényezője a vízelvezetés és a szigetelés. Ám épp a helyi példa mutatja, hogy ez a jelenség is kezelhető.

Olvasva az etnikai és politikai feszültségek növekedéséről világszerte, így környékünkön is, nem beszélve a klímaváltozás máris érzékelhető előszeleiről, talán érdemes lenne számbavenni a barlanglakások olcsó korszerűsítésének, közegészségügyi követelményeknek megfelelő felújításának módjait. Élelmes építészek és ingatlanügynökök valószínűleg sokat kereshet(né)nek Dunára néző, jó kilátással kecsegtető, minden szükséges komforttal felszerelt, biztonságos barlanglakásokkal, melyek egyszerre jól megközelíthetők, s jól elszigetelhetők - a külvilágtól.

A családi házak típusterveinek mintájára akár hozzá is láthatnánk a tufába, löszbe, földbe, sziklába vájt otthonok terveinek kidolgozásához, a szabványok megalkotásához. S a törzsfőnökök megválasztásához... Bár, ha már a társadalomszervezésnél tartunk: ilyen lépéseket akár ma is megtehetnénk. Barlanglakások nélkül is.

Hanem a dolog igazi érdekessége szerintem nem ez. Sokkal inkább az, hogy a modern technika minden csodájával felszerelt (s így a szerkezetkész épület árának akár dupláját is kitevő) barlangháztól alig macskaugrásnyira állnak Egerszalók régi nevezetességei, melyek a gyógyvízzel majdnem egyidősek: a vulkáni eredetű tufába faragott barlanglakások, melyek közül némelyiket még az ősember kezdte alakítgatni. Igaz, ezek nem tetővilágításosak, nem is padlófűtésesek, valamint meg sem közelítik az ötszáz négyzetmétert (az ötvenet inkább), viszont még a huszadik században is lakták sokukat.

Nem véletlenül. A vulkáni kőzet tulajdonságainak megfelelően szárazak és jól szellőzők voltak, arról nem beszélve, hogy a magyar évszázadokon keresztülvonuló sorozatos csetepaték és háborúk idején viszonylag védettnek bizonyultak, és nem csak az időjárás viszontagságaival szemben.

Ám nem kell a távoli Egerszalókig mennünk, hogy ilyen barlanglakásokra bukkanjunk. Pentelén is akadtak ilyenek, igaz, nem tufába, hanem löszbe vájva - ám még az 1960-as években is lakott volt némelyik. Régi helybeliek még emlékezhetnek a Pincesor egynémely lakására, amelyek ma már garázsként vagy borospinceként szolgálnak. Akárcsak az egerszalóki tufabarlangok lakói, e löszlakások tulajdonosai sem újító szellemük - sokkal inkább nyomoruk miatt éltek ilyen helyen. (Lásd a mellékelt szociofotót.)

Az ilyen építmények alapvető problémája a nedvesség, illetve annak szigetelése. Míg a tufában ez alig jelent gondot, a löszben már sokkal inkább érzékelhető. Sőt: statikai bizonytalanságokat is felvet, mivel az egész partfal (mint az 1964-es nevezetes dunaújvárosi földcsuszamlásnál) szilárdságának alapvető tényezője a vízelvezetés és a szigetelés. Ám épp a helyi példa mutatja, hogy ez a jelenség is kezelhető.

Olvasva az etnikai és politikai feszültségek növekedéséről világszerte, így környékünkön is, nem beszélve a klímaváltozás máris érzékelhető előszeleiről, talán érdemes lenne számbavenni a barlanglakások olcsó korszerűsítésének, közegészségügyi követelményeknek megfelelő felújításának módjait. Élelmes építészek és ingatlanügynökök valószínűleg sokat kereshet(né)nek Dunára néző, jó kilátással kecsegtető, minden szükséges komforttal felszerelt, biztonságos barlanglakásokkal, melyek egyszerre jól megközelíthetők, s jól elszigetelhetők - a külvilágtól.

A családi házak típusterveinek mintájára akár hozzá is láthatnánk a tufába, löszbe, földbe, sziklába vájt otthonok terveinek kidolgozásához, a szabványok megalkotásához. S a törzsfőnökök megválasztásához... Bár, ha már a társadalomszervezésnél tartunk: ilyen lépéseket akár ma is megtehetnénk. Barlanglakások nélkül is.

Hanem a dolog igazi érdekessége szerintem nem ez. Sokkal inkább az, hogy a modern technika minden csodájával felszerelt (s így a szerkezetkész épület árának akár dupláját is kitevő) barlangháztól alig macskaugrásnyira állnak Egerszalók régi nevezetességei, melyek a gyógyvízzel majdnem egyidősek: a vulkáni eredetű tufába faragott barlanglakások, melyek közül némelyiket még az ősember kezdte alakítgatni. Igaz, ezek nem tetővilágításosak, nem is padlófűtésesek, valamint meg sem közelítik az ötszáz négyzetmétert (az ötvenet inkább), viszont még a huszadik században is lakták sokukat.

Nem véletlenül. A vulkáni kőzet tulajdonságainak megfelelően szárazak és jól szellőzők voltak, arról nem beszélve, hogy a magyar évszázadokon keresztülvonuló sorozatos csetepaték és háborúk idején viszonylag védettnek bizonyultak, és nem csak az időjárás viszontagságaival szemben.

Ám nem kell a távoli Egerszalókig mennünk, hogy ilyen barlanglakásokra bukkanjunk. Pentelén is akadtak ilyenek, igaz, nem tufába, hanem löszbe vájva - ám még az 1960-as években is lakott volt némelyik. Régi helybeliek még emlékezhetnek a Pincesor egynémely lakására, amelyek ma már garázsként vagy borospinceként szolgálnak. Akárcsak az egerszalóki tufabarlangok lakói, e löszlakások tulajdonosai sem újító szellemük - sokkal inkább nyomoruk miatt éltek ilyen helyen. (Lásd a mellékelt szociofotót.)

Az ilyen építmények alapvető problémája a nedvesség, illetve annak szigetelése. Míg a tufában ez alig jelent gondot, a löszben már sokkal inkább érzékelhető. Sőt: statikai bizonytalanságokat is felvet, mivel az egész partfal (mint az 1964-es nevezetes dunaújvárosi földcsuszamlásnál) szilárdságának alapvető tényezője a vízelvezetés és a szigetelés. Ám épp a helyi példa mutatja, hogy ez a jelenség is kezelhető.

Olvasva az etnikai és politikai feszültségek növekedéséről világszerte, így környékünkön is, nem beszélve a klímaváltozás máris érzékelhető előszeleiről, talán érdemes lenne számbavenni a barlanglakások olcsó korszerűsítésének, közegészségügyi követelményeknek megfelelő felújításának módjait. Élelmes építészek és ingatlanügynökök valószínűleg sokat kereshet(né)nek Dunára néző, jó kilátással kecsegtető, minden szükséges komforttal felszerelt, biztonságos barlanglakásokkal, melyek egyszerre jól megközelíthetők, s jól elszigetelhetők - a külvilágtól.

A családi házak típusterveinek mintájára akár hozzá is láthatnánk a tufába, löszbe, földbe, sziklába vájt otthonok terveinek kidolgozásához, a szabványok megalkotásához. S a törzsfőnökök megválasztásához... Bár, ha már a társadalomszervezésnél tartunk: ilyen lépéseket akár ma is megtehetnénk. Barlanglakások nélkül is.

Nem véletlenül. A vulkáni kőzet tulajdonságainak megfelelően szárazak és jól szellőzők voltak, arról nem beszélve, hogy a magyar évszázadokon keresztülvonuló sorozatos csetepaték és háborúk idején viszonylag védettnek bizonyultak, és nem csak az időjárás viszontagságaival szemben.

Ám nem kell a távoli Egerszalókig mennünk, hogy ilyen barlanglakásokra bukkanjunk. Pentelén is akadtak ilyenek, igaz, nem tufába, hanem löszbe vájva - ám még az 1960-as években is lakott volt némelyik. Régi helybeliek még emlékezhetnek a Pincesor egynémely lakására, amelyek ma már garázsként vagy borospinceként szolgálnak. Akárcsak az egerszalóki tufabarlangok lakói, e löszlakások tulajdonosai sem újító szellemük - sokkal inkább nyomoruk miatt éltek ilyen helyen. (Lásd a mellékelt szociofotót.)

Az ilyen építmények alapvető problémája a nedvesség, illetve annak szigetelése. Míg a tufában ez alig jelent gondot, a löszben már sokkal inkább érzékelhető. Sőt: statikai bizonytalanságokat is felvet, mivel az egész partfal (mint az 1964-es nevezetes dunaújvárosi földcsuszamlásnál) szilárdságának alapvető tényezője a vízelvezetés és a szigetelés. Ám épp a helyi példa mutatja, hogy ez a jelenség is kezelhető.

Olvasva az etnikai és politikai feszültségek növekedéséről világszerte, így környékünkön is, nem beszélve a klímaváltozás máris érzékelhető előszeleiről, talán érdemes lenne számbavenni a barlanglakások olcsó korszerűsítésének, közegészségügyi követelményeknek megfelelő felújításának módjait. Élelmes építészek és ingatlanügynökök valószínűleg sokat kereshet(né)nek Dunára néző, jó kilátással kecsegtető, minden szükséges komforttal felszerelt, biztonságos barlanglakásokkal, melyek egyszerre jól megközelíthetők, s jól elszigetelhetők - a külvilágtól.

A családi házak típusterveinek mintájára akár hozzá is láthatnánk a tufába, löszbe, földbe, sziklába vájt otthonok terveinek kidolgozásához, a szabványok megalkotásához. S a törzsfőnökök megválasztásához... Bár, ha már a társadalomszervezésnél tartunk: ilyen lépéseket akár ma is megtehetnénk. Barlanglakások nélkül is.

Nem véletlenül. A vulkáni kőzet tulajdonságainak megfelelően szárazak és jól szellőzők voltak, arról nem beszélve, hogy a magyar évszázadokon keresztülvonuló sorozatos csetepaték és háborúk idején viszonylag védettnek bizonyultak, és nem csak az időjárás viszontagságaival szemben.

Ám nem kell a távoli Egerszalókig mennünk, hogy ilyen barlanglakásokra bukkanjunk. Pentelén is akadtak ilyenek, igaz, nem tufába, hanem löszbe vájva - ám még az 1960-as években is lakott volt némelyik. Régi helybeliek még emlékezhetnek a Pincesor egynémely lakására, amelyek ma már garázsként vagy borospinceként szolgálnak. Akárcsak az egerszalóki tufabarlangok lakói, e löszlakások tulajdonosai sem újító szellemük - sokkal inkább nyomoruk miatt éltek ilyen helyen. (Lásd a mellékelt szociofotót.)

Az ilyen építmények alapvető problémája a nedvesség, illetve annak szigetelése. Míg a tufában ez alig jelent gondot, a löszben már sokkal inkább érzékelhető. Sőt: statikai bizonytalanságokat is felvet, mivel az egész partfal (mint az 1964-es nevezetes dunaújvárosi földcsuszamlásnál) szilárdságának alapvető tényezője a vízelvezetés és a szigetelés. Ám épp a helyi példa mutatja, hogy ez a jelenség is kezelhető.

Olvasva az etnikai és politikai feszültségek növekedéséről világszerte, így környékünkön is, nem beszélve a klímaváltozás máris érzékelhető előszeleiről, talán érdemes lenne számbavenni a barlanglakások olcsó korszerűsítésének, közegészségügyi követelményeknek megfelelő felújításának módjait. Élelmes építészek és ingatlanügynökök valószínűleg sokat kereshet(né)nek Dunára néző, jó kilátással kecsegtető, minden szükséges komforttal felszerelt, biztonságos barlanglakásokkal, melyek egyszerre jól megközelíthetők, s jól elszigetelhetők - a külvilágtól.

A családi házak típusterveinek mintájára akár hozzá is láthatnánk a tufába, löszbe, földbe, sziklába vájt otthonok terveinek kidolgozásához, a szabványok megalkotásához. S a törzsfőnökök megválasztásához... Bár, ha már a társadalomszervezésnél tartunk: ilyen lépéseket akár ma is megtehetnénk. Barlanglakások nélkül is.

Ám nem kell a távoli Egerszalókig mennünk, hogy ilyen barlanglakásokra bukkanjunk. Pentelén is akadtak ilyenek, igaz, nem tufába, hanem löszbe vájva - ám még az 1960-as években is lakott volt némelyik. Régi helybeliek még emlékezhetnek a Pincesor egynémely lakására, amelyek ma már garázsként vagy borospinceként szolgálnak. Akárcsak az egerszalóki tufabarlangok lakói, e löszlakások tulajdonosai sem újító szellemük - sokkal inkább nyomoruk miatt éltek ilyen helyen. (Lásd a mellékelt szociofotót.)

Az ilyen építmények alapvető problémája a nedvesség, illetve annak szigetelése. Míg a tufában ez alig jelent gondot, a löszben már sokkal inkább érzékelhető. Sőt: statikai bizonytalanságokat is felvet, mivel az egész partfal (mint az 1964-es nevezetes dunaújvárosi földcsuszamlásnál) szilárdságának alapvető tényezője a vízelvezetés és a szigetelés. Ám épp a helyi példa mutatja, hogy ez a jelenség is kezelhető.

Olvasva az etnikai és politikai feszültségek növekedéséről világszerte, így környékünkön is, nem beszélve a klímaváltozás máris érzékelhető előszeleiről, talán érdemes lenne számbavenni a barlanglakások olcsó korszerűsítésének, közegészségügyi követelményeknek megfelelő felújításának módjait. Élelmes építészek és ingatlanügynökök valószínűleg sokat kereshet(né)nek Dunára néző, jó kilátással kecsegtető, minden szükséges komforttal felszerelt, biztonságos barlanglakásokkal, melyek egyszerre jól megközelíthetők, s jól elszigetelhetők - a külvilágtól.

A családi házak típusterveinek mintájára akár hozzá is láthatnánk a tufába, löszbe, földbe, sziklába vájt otthonok terveinek kidolgozásához, a szabványok megalkotásához. S a törzsfőnökök megválasztásához... Bár, ha már a társadalomszervezésnél tartunk: ilyen lépéseket akár ma is megtehetnénk. Barlanglakások nélkül is.

Ám nem kell a távoli Egerszalókig mennünk, hogy ilyen barlanglakásokra bukkanjunk. Pentelén is akadtak ilyenek, igaz, nem tufába, hanem löszbe vájva - ám még az 1960-as években is lakott volt némelyik. Régi helybeliek még emlékezhetnek a Pincesor egynémely lakására, amelyek ma már garázsként vagy borospinceként szolgálnak. Akárcsak az egerszalóki tufabarlangok lakói, e löszlakások tulajdonosai sem újító szellemük - sokkal inkább nyomoruk miatt éltek ilyen helyen. (Lásd a mellékelt szociofotót.)

Az ilyen építmények alapvető problémája a nedvesség, illetve annak szigetelése. Míg a tufában ez alig jelent gondot, a löszben már sokkal inkább érzékelhető. Sőt: statikai bizonytalanságokat is felvet, mivel az egész partfal (mint az 1964-es nevezetes dunaújvárosi földcsuszamlásnál) szilárdságának alapvető tényezője a vízelvezetés és a szigetelés. Ám épp a helyi példa mutatja, hogy ez a jelenség is kezelhető.

Olvasva az etnikai és politikai feszültségek növekedéséről világszerte, így környékünkön is, nem beszélve a klímaváltozás máris érzékelhető előszeleiről, talán érdemes lenne számbavenni a barlanglakások olcsó korszerűsítésének, közegészségügyi követelményeknek megfelelő felújításának módjait. Élelmes építészek és ingatlanügynökök valószínűleg sokat kereshet(né)nek Dunára néző, jó kilátással kecsegtető, minden szükséges komforttal felszerelt, biztonságos barlanglakásokkal, melyek egyszerre jól megközelíthetők, s jól elszigetelhetők - a külvilágtól.

A családi házak típusterveinek mintájára akár hozzá is láthatnánk a tufába, löszbe, földbe, sziklába vájt otthonok terveinek kidolgozásához, a szabványok megalkotásához. S a törzsfőnökök megválasztásához... Bár, ha már a társadalomszervezésnél tartunk: ilyen lépéseket akár ma is megtehetnénk. Barlanglakások nélkül is.

Az ilyen építmények alapvető problémája a nedvesség, illetve annak szigetelése. Míg a tufában ez alig jelent gondot, a löszben már sokkal inkább érzékelhető. Sőt: statikai bizonytalanságokat is felvet, mivel az egész partfal (mint az 1964-es nevezetes dunaújvárosi földcsuszamlásnál) szilárdságának alapvető tényezője a vízelvezetés és a szigetelés. Ám épp a helyi példa mutatja, hogy ez a jelenség is kezelhető.

Olvasva az etnikai és politikai feszültségek növekedéséről világszerte, így környékünkön is, nem beszélve a klímaváltozás máris érzékelhető előszeleiről, talán érdemes lenne számbavenni a barlanglakások olcsó korszerűsítésének, közegészségügyi követelményeknek megfelelő felújításának módjait. Élelmes építészek és ingatlanügynökök valószínűleg sokat kereshet(né)nek Dunára néző, jó kilátással kecsegtető, minden szükséges komforttal felszerelt, biztonságos barlanglakásokkal, melyek egyszerre jól megközelíthetők, s jól elszigetelhetők - a külvilágtól.

A családi házak típusterveinek mintájára akár hozzá is láthatnánk a tufába, löszbe, földbe, sziklába vájt otthonok terveinek kidolgozásához, a szabványok megalkotásához. S a törzsfőnökök megválasztásához... Bár, ha már a társadalomszervezésnél tartunk: ilyen lépéseket akár ma is megtehetnénk. Barlanglakások nélkül is.

Az ilyen építmények alapvető problémája a nedvesség, illetve annak szigetelése. Míg a tufában ez alig jelent gondot, a löszben már sokkal inkább érzékelhető. Sőt: statikai bizonytalanságokat is felvet, mivel az egész partfal (mint az 1964-es nevezetes dunaújvárosi földcsuszamlásnál) szilárdságának alapvető tényezője a vízelvezetés és a szigetelés. Ám épp a helyi példa mutatja, hogy ez a jelenség is kezelhető.

Olvasva az etnikai és politikai feszültségek növekedéséről világszerte, így környékünkön is, nem beszélve a klímaváltozás máris érzékelhető előszeleiről, talán érdemes lenne számbavenni a barlanglakások olcsó korszerűsítésének, közegészségügyi követelményeknek megfelelő felújításának módjait. Élelmes építészek és ingatlanügynökök valószínűleg sokat kereshet(né)nek Dunára néző, jó kilátással kecsegtető, minden szükséges komforttal felszerelt, biztonságos barlanglakásokkal, melyek egyszerre jól megközelíthetők, s jól elszigetelhetők - a külvilágtól.

A családi házak típusterveinek mintájára akár hozzá is láthatnánk a tufába, löszbe, földbe, sziklába vájt otthonok terveinek kidolgozásához, a szabványok megalkotásához. S a törzsfőnökök megválasztásához... Bár, ha már a társadalomszervezésnél tartunk: ilyen lépéseket akár ma is megtehetnénk. Barlanglakások nélkül is.

Olvasva az etnikai és politikai feszültségek növekedéséről világszerte, így környékünkön is, nem beszélve a klímaváltozás máris érzékelhető előszeleiről, talán érdemes lenne számbavenni a barlanglakások olcsó korszerűsítésének, közegészségügyi követelményeknek megfelelő felújításának módjait. Élelmes építészek és ingatlanügynökök valószínűleg sokat kereshet(né)nek Dunára néző, jó kilátással kecsegtető, minden szükséges komforttal felszerelt, biztonságos barlanglakásokkal, melyek egyszerre jól megközelíthetők, s jól elszigetelhetők - a külvilágtól.

A családi házak típusterveinek mintájára akár hozzá is láthatnánk a tufába, löszbe, földbe, sziklába vájt otthonok terveinek kidolgozásához, a szabványok megalkotásához. S a törzsfőnökök megválasztásához... Bár, ha már a társadalomszervezésnél tartunk: ilyen lépéseket akár ma is megtehetnénk. Barlanglakások nélkül is.

Olvasva az etnikai és politikai feszültségek növekedéséről világszerte, így környékünkön is, nem beszélve a klímaváltozás máris érzékelhető előszeleiről, talán érdemes lenne számbavenni a barlanglakások olcsó korszerűsítésének, közegészségügyi követelményeknek megfelelő felújításának módjait. Élelmes építészek és ingatlanügynökök valószínűleg sokat kereshet(né)nek Dunára néző, jó kilátással kecsegtető, minden szükséges komforttal felszerelt, biztonságos barlanglakásokkal, melyek egyszerre jól megközelíthetők, s jól elszigetelhetők - a külvilágtól.

A családi házak típusterveinek mintájára akár hozzá is láthatnánk a tufába, löszbe, földbe, sziklába vájt otthonok terveinek kidolgozásához, a szabványok megalkotásához. S a törzsfőnökök megválasztásához... Bár, ha már a társadalomszervezésnél tartunk: ilyen lépéseket akár ma is megtehetnénk. Barlanglakások nélkül is.

A családi házak típusterveinek mintájára akár hozzá is láthatnánk a tufába, löszbe, földbe, sziklába vájt otthonok terveinek kidolgozásához, a szabványok megalkotásához. S a törzsfőnökök megválasztásához... Bár, ha már a társadalomszervezésnél tartunk: ilyen lépéseket akár ma is megtehetnénk. Barlanglakások nélkül is.

A családi házak típusterveinek mintájára akár hozzá is láthatnánk a tufába, löszbe, földbe, sziklába vájt otthonok terveinek kidolgozásához, a szabványok megalkotásához. S a törzsfőnökök megválasztásához... Bár, ha már a társadalomszervezésnél tartunk: ilyen lépéseket akár ma is megtehetnénk. Barlanglakások nélkül is.