Diákok idézték fel a pentelei deportálás történetét

Bízunk benne, hogy a tegnap délután bemutatkozó kiállítás és a hozzá kapcsolt alapos múltfeltárás a város több oktatási és kulturális intézményébe is eljut majd, hiszen mindnyájunknak kötelező érvényű pontosan megismernünk mindazt, ami a vészkorszak idején történt a magyar és benne a pentelei zsidósággal.

A gimnázium két pedagógusa dr. Gentischerné Dani Zita és a Kácserné Tallósi Éva a múlt év novemberében járt a jeruzsálemi Jad Vasem Intézetben, ahol főként az ott folyó holokauszt-oktatást tanulmányozták.

Tapasztalataikról akkor egy bővebb írás keretében számoltunk be olvasóinknak. A két pedagógus eltervezte, idén áprilisban holokauszt-emlékkiállítást rendez a Széchenyi gimnáziumban. Mindebben számos diák, kollégájuk Rohonczi István, valamint a Sándor Frigyes Zeneiskola növendékei és a Mészáros Melinda vezette harmonika együttes volt segítésükre.

Az anyaggyűjtés során a programban résztvevő diákok interjúkat készítettek holokauszt túlélőkkel, olyan pentelei lakosokkal, akik anno szemtanúi voltak a pentelei zsidók gettósításának és elhurcolásának. E személyes történeteket és emlékeket is felidézték a diákok a szerdai megnyitón.

Az emlékkiállítás átfogó képet ad a Dunapentelén élt zsidó hitközség mindennapjairól, kultúrájáról és társadalmi beágyazottságáról is.

A tárlat másik fő vonulata a magyarországi deportálásokat tárja fel és mutatja be. Dunapentele lakossága az 1941-es népszámláláskor mintegy négyezer fő volt, ebből 68 zsidó vallású embert tartottak számon. Dunapentelén 1944 június 6-án 56 főt vagoníroztak be, ám mivel a település tömörítési központ is volt, a környező településekről deportáltakkal együtt 165 főt hurcoltak el. Az 56 deportált pentelei zsidó közül egy tért haza, Hermann Árpádné Ella.

Korábban munkaszolgálatra 11 főt vittek el, közülük öten tértek vissza.