Egy tányér ételért sorbanállni

Nyugodt, békés délután a fellobogózott, napsütötte városban. Csak a csípős szél teszi kissé kellemetlenné azoknak, akik frissen vásárolt laptopjukkal és a hozzá tartozó nyomtatóval otthonuk felé igyekeznek. De vannak jópáran, akiknek a szeles utca jelenti az otthont. Ők – pontosabban egy részük – most kis csoportokban várják, hogy délután hármat üssön az óra, és hozzájuthassanak egy tányér meleg ételhez.

Soós Istvánné Erzsike (jobbra) egyszer már maga is adakozottFotó: Ady Géza

Több, mint három éve határozta el egy maroknyi társaság Grábics Gáborral, Bartalos Norberttel, Pinczési Istvánnal az élen, hogy önzetlenül megvendégeli a rászorultakat. Azóta már félszáznál is több segítő adta pénzét, idejét, erejét, hogy legalább negyedévente, egy-egy ünnephez kötődően meleg ételhez juttassa azokat, akiknek az a tál étel maga az ünnep. Ezúttal is jó húsz fős társaság tette hozzá munkáját, hogy a mintegy százötvenezer forint értékű alapanyagból a Boldog Délutánra közel háromszáz adag tarhonyás hús, bukta kerüljön a Corner árkádjai alá, ami mellé még narancs, alma, egy-egy doboz sör, vagy boros tea is jusson.

Talán a napsütésnek köszönhetően ez alkalommal „csak” mintegy hetven rászoruló állt sorba az ételért a „szokásos” 3-400 helyett. Hogy mindezt miért teszik? Grábics Gábor tömören válaszolt: Mert megtehetjük.