Élek a morgás jogával- Beszélgetés Kurucz Gergellyel, az Év tanárával

- Tizennyolc éve vagyok a pályán és a Év tanára díj az első elismerésen pedagógusként. Megtisztelő, hogy egykori és jelenlegi diákjaim, a kollégáim és a szülők is gondoltak rám és figyelmet fordítottak erre a nemes versenyre. Köszönet érte.

- Közel két évtizede tanítasz és még mindig egyfajta fiatalos lendület jellemez. Nincs semmi, ami Kurucz Gergely tanár urat hosszabb időre elkedvetlenítené?

- Szerencsés vagyok, hiszen van egy erős hátországom: a zene, konkrétabban a Viadana Kamarakórus. A pedagógusi énem néha innen töltődik fel, de van, amikor éppen a tanári munkámból merítek erőt. Akik közelebbről ismernek, tudják, hogy a morgás jogával is gyakran élek - csak hogy levezessem a feszültségeket. Morgós vagyok, gyakran hangot is adok a véleményemnek. Amióta én a pályán vagyok, szinte napról napra változik az oktatási rendszer, és rendre azt veszem észre, hogy az általam kedvelt elemek kikerülnek a rendszerből, míg a kritizált részek erősödnek. Csak egy példa az irodalomoktatás területéről: talán újra kellene gondolni a kötelező olvasmányok körét, valamint azt, hogy bizonyos könyveket mikor teszünk a diákok elé. Vegyük például az Antigoné-t, egy alapdráma, amely zseniálisan tárja fel az emberi lét konfliktusait. Biztos, hogy Szophoklész e művével 14-15 éves korukban kell találkozniuk a diákoknak? Lehet, hogy a középfokú oktatásban már szakítani kellene az irodalom kronologikus szemléletű feldolgozásával. A jelenlegi tematikából én nagyon hiányolom a kortársakat, éppen ezért, az óráimon próbálok időt szakítani olyan szerzőknek akik a máról, a ma diákjainak is szólnak. Gondolok itt például Parti Nagy Lajosra, Dragomán Györgyre, Kristóf Ágotára vagy Tasnádi Istvánra.

Munkában az Év tanára Kurucz Gergely (j) szerint a mai fiatalok semmivel sem rosszabbak, mint az elődeik. Egyszerűen csak mások, így másként is kell szólni hozzájuk. Fotó: Ady Géza

- Május végén az Ádámok és Évák Ünnepe diákszínjátszó kisfesztiválon szép sikert aratott a Polgár Lilla színművész és az általad kormányzott rudasos csapat. Egy magyartanárnak ez biztosan megdobogtatja a szívét...

- Persze, természetesen, de most kanyarodnék vissza az előző kérdéshez. Véleményem szerint valami hasonlóról kellene szólni a tanítás-tanulás folyamatának. Weöres csodálatos darabjából, A holdbeli csónakos egy-egy jelenetét állítottuk színpadra. A próbafolyamat során a diákok nagyon közel kerültek a Weöres világához, megtanultak csapatban együtt, egymásért dolgozni, értőn feldolgozni egy korábban ismeretlen szöveget. Mindezt azért tartom fontosnak, mert a közvélekedéssel szemben én úgy látom, a mai fiatalok semmivel sem rosszabbak, mint az elődeik. Egyszerűen csak mások, így másként is kell szólni hozzájuk. A ma fiataljait nem a szülők, de már nem is a televízió neveli. Egymást nevelik, a kortársi példa a legerősebb mértékadó. Éppen ezért nagyon fontos a közös alkotás, az együtt, eredményesen végzett munka.

- Mivel lazít a nyári szünetben az Év tanára ?

- Legfőképp munkával, ám ezzel nincs is semmi gond, hiszen szeretem csinálni. Évek óta tanítok a helyi Roma Nemzetiségi Önkormányzat által szervezet nyári felzárkóztató kurzusokon és a felnőttképzésben is. Ez egy teljes más jellegű vonzó kihívást jelent számomra. Ami tényleges pihenést illeti, feldolgozásra vár a tanév során otthon felhalmozott könyvhalom és ha minden igaz ezen a nyáron a párommal végre felfedezzük Rómát, az örök várost is.