Dr. Késmárky András, ha katasztrófa történik, indul és életet ment

2017. március 31., 18:25 szerző: L. Mészáros Irma
komment
Dunaföldvár - Izgalmas előadással zárta a 2016/2017-es évadját a Népszerű tudomány sorozat a dunaföldvári Művelődési Központban.
hirdetes_kapcsolo: 1
data['nincs_banner']: 0
G->reklam_mentes: 0

Dr. Késmárky András orvos, gyermeksebész Debrecenből érkezett Fafkáné Simon Ildikónak, a sorozat szervezőjének a meghívására, s arról az önkéntes tevékenységről beszélt, amellyel az általa kitalált és létrehozott DEKOM, azaz a Debreceni Egyetem Különleges Orvos- és Mentőcsoportja már ismertté vált a világ számos, katasztrófa sújtotta területén. Több ezer sérült emberen segítettek már eddig földrengések, vulkánkitörések, árvizek, viharciklonok dúlása után. Jártak egyebek között Haitin, Burmán, Pakisztánban és Szumátrán.

Az előadás közben vetített képeken is bemutatta, milyen állapotok fogadták őket a katasztrófa helyszínén, s milyen körülmények között végezték segítő munkájukat. Műtöttek térdig érő vízben állva és földbe ásott sátorban, dzsungel közepén és mocsaras területen, iszonyú bűzben és fegyverropogás között (volt, hogy ellőtték a lábát mentés közben).

A földvári hallgatók figyelemmel és őszinte csodálattal követték ennek a magas, szőke, negyvenkét éves fiatalembernek a szavait, s bizonyára többükben megfogalmazódott a kérdés: hogy lesz valaki ilyen áldozatkész, sőt önfeláldozó orvos.

Dr. Késmárky András számos érdekességet mondott el önmagáról és mentőcsoportjáról a dunaföldváriaknak. Zsúfolásig megtelt a nézőtér Fotó: Szer Noémi

Késmárky doktor múltjáról megtudtuk, hogy különös, izgága gyerek volt, aki már első osztályos korában orvos akart lenni. S ezért később mindent meg is tett. A középiskola felét az Egyesült Államokban végezte. Szabadidejében már akkor látogatta a kórházakat. Orvostanhallgatóként a gyakorlatot három hónapos ösztöndíjjal Nepálban, a világ egyik legelmaradottabb helyén töltötte egy állami kórházban.

Ez az időszak - mint mondja - meghatározta az orvosláshoz való viszonyát és egész szemléletét: az orvosnak nem a modern technika, hanem érzékszervei segítségével, a fizikai tünetek alapján kell következtetnie. Megjegyezte azt is, hogy az egyetemen bevezetett új tantárgy tanítása során is hangsúlyozza, hogy egy-egy katasztrófahelyszínen mennyire fontos az orvosnak a kezére, fülére, szemére és a fonendoszkópjára hagyatkoznia. Meg kell tanulni a mobil orvoslás sajátosságait is.

A kezdetekről Késmárky doktor elmondta, hogy a 2004 karácsonyán történt szökőár-katasztrófa után csatlakozott egy magyar mentőcsoporthoz, amely sok nyelven beszélő, ázsiai tapasztalattal rendelkező orvost keresett. S ő jelentkezett. Ekkor tanulta meg a csoportvezetést. Maga az iszonyatos mentési munka és a trauma annyira megviselte, hogy hazaérkezése után két hétig nem tudott emberek közé menni. Mégsem maradt csak a debreceni klinikán vagy a rendelőjében, hanem a következő évben már a pakisztáni földrengés területén segített.

Mindezek után azért alakult meg a DEKOM, mert ezek a csapások nyilvánvalóvá tették, mekkora szükség van erre a munkára - mondja. A csoport bizonyította, hogy több tízmillió forintos diagnosztikai háttérrel, rengeteg tapasztalattal, nagy hatékonysággal, heroikusan tud dolgozni. Nem véletlen, hogy a kétszázötven milliós Indonézia magyarországi nagykövete még Debrecenbe is eljött köszönetet mondani nekik.

Dr. Késmárky András

S ha valaki azt kérdezi, miért csak más országokban segít a DEKOM, megnyugtatjuk. Sokféle programjukban minden lehetőséget kihasználnak itthon is. Segítettek a vörösiszap-katasztrófa vagy árvíz során, de belvizes területeken is. Ételosztást szerveznek, s közben megvizsgálják és ellátják a gyermekeket és a rászorulókat. Az egyik legsajátosabb az a tanyaprogramjuk, amelyben az Észak-Alföld tanyáin élőket segítik, egyebek között azzal is, hogy létrehoztak a területen élőkről egy pontos adatbázist - megközelítési és egészségügyi információval -, s azt átadták a mentőszolgálatnak.

A több mint egy évtizede együtt dolgozó, összeszokott stáb olyan őrültekből áll, mint én - mondja dr. Késmárky András. Büszke arra is, hogy megőrizték szervezeti függetlenségüket.

Nem megélhetési segítők, hanem szabadidejükben teszik ezt. Az orvostanhallgatókat is igyekszik bevonni a karitatív munkába, megfertőzni a szemléletével, de évfolyamonként csak egy-kettőt sikerül. Véleménye szerint a végzősök ötven százaléka külföldön kezd dolgozni, a többiek elmerülnek a feladatokba. Kevés az, aki elhivatottságból tudja csinálni - válaszolja a jelent és jövőt firtató kérdésekre.

Az előadás résztvevői gazdagodtak: megismertek egy fantasztikus embert, aki remek előadó, humora van, s ráadásul szíve-lelke, amely kezét és lábát is mozgatja. Ha katasztrófa történik, indul és életet ment.

Sok ilyen ember kellene erre a világra - mondta az előadás végén az egyik hallgató. Igaza van.

L. Mészáros Irma

2017. március 31., 18:25 szerző: L. Mészáros Irma

Hozzászólások

Részletes műsor

loader image

Műsorok betöltése...