Ez a csodák éjszakája volt

Él öt ember, egy felnőtt és négy gyerek Nagykarácsonyban, akiknek igen nehéznek ígérkezett a karácsony. Csakúgy, mint az év szinte minden napja. A négy gyerek sorrendben tizenhat, tizenegy, nyolc és hároméves. Az anya egyedülálló, munkanélküli. Névtelenséget kérő magánemberek viszont pénzt és adományokat gyűjtöttek számukra – majd mindezeket a lehető legmegfelelőbb időpontban: szenteste nyolc órakor adták át. Ez az akció már a sokadik volt: tíz éve kezdődött ez a fajta ajándékosztásuk, aminek a szerfölött találó Csodák éjszakája elnevezést adták. Csak azért hívtak el minket, azért írhatunk erről, hogy legyenek követőik, lehetőleg minél többen.

Előbb elmesélem az előzményeket, amelyek nélkül nem lenne érthető az, ami december 24-én Nagykarácsonyban történt egy édesanyával, aki négy gyermekét neveli egyedül, munka nélkül.

Azután elmondom, hogy mi történt, végül megpróbálom megmagyarázni, hogy miért is meséltem el?

Tíz évvel ezelőtt kezdődött. Egy családos ember, nemére nézve férfi, aki mindenképpen névtelen szeretne maradni ebben a történetben, nevezzük tehát, mondjuk: Szervezőnek, karácsonykor úgy érezte, hogy nem tett eleget a szenvedőkért és mindazokért, akik szükséget látnak. Andersen meséje, A kis gyufaárus lány ihlette ebben. Ezért összekészített otthon egy csomagot abból, amit nélkülözni tudott, viszont úgy gondolta, hogy más hasznát láthatja, és elvitte egy rászorulóhoz. Sok ilyet ismert.

Tavaly már szövetségese is volt ebben, egy hölgy, aki ugyancsak ismeretlen akar maradni, nevezzük ezért Szervezőnőnek, aki hivatásánál fogva ugyancsak sok rászorulót ismer. Javasolta tehát Szervezőnek, hogy Baracsra vigye az immár többek által összegyűjtött és összeállított csomagot Baracsra vigyék, egy ugyancsak ínséges körülmények között élő családnak.

Igen ám, de a kapu zárva volt! Sötét este lévén ezért Szervező segítőjével (az öccsével) átmászott a kerítésen, felhalmozták csomagjaikat a teraszon, másik segítője (a kislánya) megrázta a karácsonyi csengőt, és rohanvást másztak vissza az utcára, ahol egy fa mögül végignézték , mint botlanak bele az ajándékokba a háziak. talán ekkor kapta az akció a Csodák éjszakája elnevezést! Mindenképpen jogosan...

Idén Szervező (aki, tán nem haragszik meg a minősítésért: a barátom) engem is elhívott a Csodák éjszakájára.

Petőné Petrovics Eszter és a nevét viselő, nagyobbik lánya (fent), nagyfia, Zoli (lent), valamint a legkisebb gyerek: Vanessza a karácsonyi meglepetésekkel a Csodák éjszakáján...

Bolond lettem volna, ha nem megyek Vele.

Szenteste fél nyolckor találkoztunk Dunaújvárosban, nyolc óra körül értünk Nagykarácsonyba. Petőné Petrovics Esztert kerestük. Olvasóink emlékezhetnek rá: három évvel ezelőtt írtunk róla, mert második férjével és (akkor még) három gyermekével egy harminckét négyzetméteres kis garzonban húzták meg magukat a városban, jött a negyedik gyerek, a férj három műszakba járt szóval, nehezen éltek. Sokat segítettek nekik az Útkeresés szolgálat dolgozói, lakást béreltek, majd kiköltöztek Nagykarácsonyba, egy elhanyagolt családi házat vettek meg, elkezdték felújítgatni. Ahogyan pénzük volt. Közben a második házasság is tönkrement.

Eszter ott maradt a négy gyerekkel, munka nélkül. Zoli fia tizenhat éves, Ricsi tizenegy, Eszter nyolc, Vanessza három esztendős. A két fiú Dunavecsén jár bentlakásos iskolába, a nagyobbik leányka iskolás, a kisebbik óvodás Nagykarácsonyban.

Nekik vittünk Szentestén sok tartós élelmet, tisztító- és mosószereket, némi finomságot, ismerősöktől összegyűjtött, kinőtt gyerekjátékokat, könyveket.

Itt nyitva volt a kapu, a biztonság kedvéért megbeszéltük, várjanak minket, de nem mondtuk meg, miért. Nem próbálom meg leírni érkezésünk hatását. Apraja-nagyja mezítláb szaladt elénk a jól fűtött lakásból, ugrálva kiabáltak odabent a szőnyegen, egymás kezéből kapkodták ki az ajándékokat.

Az édesanyjuk csak állt a sarokban, és hitetlenkedve nézte őket. Minket.

Mi felváltva mentünk ki, a gangra, visszanyelni könnyeinket.

Végül az édesanya összeszedett a spájzból néhány tucat, igazi, falusi tojást, hogy fogadjuk el mi, ajándékként! Nagynehezen rábeszéltük, tartsa meg.

Szervező csak azért hívott el, s engedte, hogy megírjam a történetet, hogy felhívja mások figyelmét: könnyű csodát tenni karácsony éjszaka! Ha jövőre néhányan követik példáját, már megérte...