Felejthetetlen élménnyel gazdagodtak a diákok

Mindezt a Széchenyi gimnáziumban rendezett összejövetelen emelték ki azok a kilencedikes és tizedikes diákok társaiknak, akik különböző szervezeteknél eltöltötték az ötven órát. Az önkéntesség világnapjára időzített esemény bevezetőjében Szűcsné dr. Harkó Enikő elmondta a fiataloknak: ahhoz, hogy érettségizhessenek, tizenegyedik végére be kell fejezni a szolgálatot. Mint megtudtuk, számos lehetőség közül választhatnak a széchenyisek, és minden szolgálat mögött szerződés áll. A kínálat most is bővült, már a Mentőszolgálat Alapítvány hajléktalanszállóján is teljesíthető a feladat, és a múzeummal is erre készülnek. Szűcsné örömmel mondta, az előző tanévben olyan sikeres volt az egyik pályázatuk, hogy mintaiskola lett a Széchenyi – ők tartanak előadásokat a náluk kiválóan működő rendszerről. Majd Csathóné Zágoni Nóra tanárnő sorra szólította a diákokat, meséljék el élményeiket.

A diákok beszámoltak élményeikről a többieknek, ami egyik eleme az önkéntes munkának, vendégként pedig Szloboda Gábor osztotta meg tapasztalatait. Ezt követően a Jószolgálati Otthon gondozottjaival közös kézműves foglalkozás kezdődött, az alkotásokat december 21-én adják át a hajléktalanszállón. Fotók: Ady Géza

Mihaldinecz Blanka és Gulácsi Bence az MMK-ban dolgozott, Blanka imádott a gyerekekkel foglalkozni: – Mindenki menjen el és próbálja meg, nem lehet elmondani, milyen élményt kap vissza az ember. A tizedikes Pál Nóra már bőven túlteljesítette a penzumot (138 óránál jár): – Sok helyen önkénteskedtünk, de a Jószolgálati Otthon tábora volt a legmeghatározóbb. Az elején féltünk, nem ismertünk senkit, de ez nagyon hamar elillant és kölcsönös örömmé változott.

Tóházi Rebeka és Bognár Nóra megemlítette, amikor meghallották a kötelező szót, kicsit megijedtek. Ám menet közben rájöttek, hamar eltelik az ötven óra, a lehetőségek sokrétűek és olyan pluszt adnak az embernek, amire nem is gondoltak. A beszámolók végén egy „igazi" önkéntes jött, Szloboda Gábor – aki ide járt iskolába– amerikai tapasztalatait osztotta meg: – Korábbannem végeztem ilyen munkát, de egy cég révén, aki felsőoktatásban tanulókat közvetít ki az Egyesült Államokba, kijutottam fogyatékkal élő gyerekek és felnőttek nyári táborába. Magamon tapasztaltam, először nem tudja az ember, miként is viszonyuljon hozzájuk, de amint bekerül a körforgásba, magától működik. Nem kell őket sajnálni, meglátod miben jók, s többet tanulsz, mint egy ép embertől.