Dorkota Lajos: nem hagyom el a várost

Dunaújváros után a megye díszpolgára lett dr. Dorkota Lajos
Fotó: Ady Géza

– A munkája Önt most már elsősorban a fővároshoz köti. Ám, ha jól tudom, soha nem mérlegelte, hogy elhagyja Dunaújvárost. Egyesek úgy vélik, túlzó a lobbi, amit lakóhelyéért és környékéért folytat

– Mindig is dunaújvárosi voltam, itt születtem, és amikor 1998-ban parlamenti képviselőként először felvetődött a fővárosba költözés lehetősége, akkor illetve később, amikor kormánymegbízotti munkám Székesfehérvárhoz kötött, sem volt olyan elképzelésem, hogy elhagyom a városomat. Most is megyek minden nap, ha a munkám úgy kívánja, maradok Pesten. De a napjaim nagy részét Dunaújvárosban, újvárosiként töltöm. Támogatások terén az a szerencse, hogy a városnak egyre jobb híre van az országban, amit fejlesztésekkel, rendezvényekkel, sporteredményekkel érdemeltünk ki. Tudják rólam, hogy büszke dunaújvárosi vagyok, így aztán könnyű adott esetben támogatókat, segítőket keresni.

– A kivételes bánásmódot érzékeljük például a főiskolával kapcsolatban, remek pozíciót vívtunk ki a felsőoktatás területén, de egészségügyi vonalon is, hiszen az egy kórházas megye törekvések ellenére a Szent Pantaleonhoz nem nyúlt a minisztérium.

– A főiskolai szerepünk megerősítése a kilencvenes évek végén kezdődött, amikor a beolvasztások voltak. Cserna Gábor polgármesterrel közösen mi nyújtottuk be a javaslatot főiskolánk önálló intézményi működésére. Azóta jó néhány csatát kellett megvívnunk a döntéshozókkal, szóba kerültek összevonások, egyebek, de a rektor úrral és a városvezetéssel mindig sikerült ezeket leszerelnünk, és ahogy a diplomaosztón a rektor úr fogalmazott, tizenöt éve önálló a DF. A kórház helyzete hasonló volt. A város súlyának köszönhetően mindig sikerült elérni, hogy fennmaradhasson. Mi több, tavaly egy közel négymilliárdos fejlesztést valósítottunk meg, ami biztosítja a jó színvonalú működést. Folyamatosan tartom a kapcsolatot a főigazgató úrral, akinek nagyon jó elképzelései vannak a technológiai fejlesztések terén.

– Említette a város, illetve Fejér megye jó pozícióját. Hogyan látja a továbbiakat?

– A régmúltban volt egy olyan vélemény, hogy Dunaújváros és Székesfehérvár nincs jó kapcsolatban, a két város között érezhető a feszültség. Az ellentétek azonban elsimultak, ma már nagyon jó az együttműködés a megyeszékhely és a megyei jogú város között. Az együttműködés sokat hozott Fejérnek. Csak Székesfehérvár 17 milliárd forint fejlesztési forráshoz jut 2020-ig, Dunaújváros pedig 7,4 milliárdos uniós támogatáshoz. Továbbá lesznek egyéb lehetőségek, és saját forrásból is fejleszthetünk. Tehát nagyon jó lehetőségek állna a két város és a megye előtt. Bízom benne, hogy az együttműködésünk továbbra is ilyen eredményes lesz.

– Sportoljunk egy kicsit Hogyan tovább?

– A labdarúgás kicsit megbicsaklott most azzal, hogy a csapat visszaesett az NB II-be. De reális célként tűzték ki az NB I-be visszakerülést, és remélem jó évet zárnak majd. Esetükben van egy kis anyagi támogatási kérdés, amit rendeznünk kellene állami, városi, szponzori vonalon. A női kézisek az élvonalban vannak, futsalban először jutott NBI-be a csapat, és a jégkorong, a vízilabda is a spiccben van. Kevesen tudják, de a Dunaferr és a város kapcsolata a sport terén is kedvezően alakult, ami a sport támogatásában is érzékelhető.

– Ön elismert ember, az ország egyik legbefolyásosabb hivatalát vezeti, sok mindent elért az életben. A helyi kitüntetéseknek, a Dunaújváros Díszpolgára, pénteken a DF tiszteletbeli Docense, tavaly a baracsiak elismerése, most Fejér Megye Díszpolgára címeknek milyen értéke van?

– Ezek a helyi elismerések a legtöbbet jelentik számomra, hiszen azoktól kapom, akik ismernek engem, látják a munkámat. A sportért, a városért, a térségért, a megyéért sokat tettem. Ám ez nem csak az én érdemem, hiszen mindig csapatban dolgoztam. Ezúton is köszönöm mindenkinek, aki a közéleti tevékenységem elmúlt huszonöt évében támogatta a munkámat.