Egy délután Lackfi Jánossal: művel és szórakoztat egyszerre

Imád olvasni, gyerekkén is falta a könyveket

A művelődési házon belül működő Cimbora Klub diák tagjai, Farkas Réka és Szabó Döníz faggatták a vendéget. A teremben ülők átlag életkorára tekintettel a gyerekkornál kezdték: imádott olvasni, minden idejében, még a tanítási órák alatt is, falta a könyveket, és már tizenévesen verseket írt. Válaszhatta volna akár a színészi pályát is, mert előadóművészi tehetségével is lehengerelte a rácalmási közönségét. Csibészes volt, amikor kellett, máskor közvetlen és lehengerlő. Teljes átéléssel olvasta fel a Dombon inneni mesék egyikét a gyerekek kacagtak majd verseivel magyarázta, hogy az Anyám tyúkjából miként lett az ő olvasatában versében az Apám kakasa. Kérdésre válaszolva kiderült Lackfiról, hogy a legtöbb versét, meséjét saját gyermekeiből merítette. A színészeten maga is gondolkodott, ám azt szereti, ha szárnyalnak a gondolatai: órákat tud beszélni szabadon, de a kötött szövegeket képtelen megjegyezni, úgyhogy egy színházban csak összekavarna mindent. A Milyenek a magyarok című felnőtteknek szóló kötete második részét írja jelenleg, továbbá felkérték a Luther életét feldolgozó film forgatókönyvének megírására, dolgozik egy regényen. Természetesen mesét is ír, amikor úgy tartja kedve, illetve verseket költ át. Egyet rögtönzött Rácalmáson is: arc kikékül, fog kipottyan/osztály hevert, vérben, holtan...

Imádta a diákközönség.