A szegénység egyre nagyobb, de nem kell Isten mögé bújni emiatt!

- Hogyan került ide, éppen a dunaújvárosi szegények ételosztására?

- Meghívtak! Máskor is előfordulok olyan helyeken, ahol szegény emberekről, hajléktalanokról, jogfosztottakról kell gondoskodni. Tegnap például Örkényben jártam, ahol egy szegény cigányembert temettek, akit rendőrök lőttek agyon. Valószínűleg rám ragadt már ez, életemnek egy jelentős része telik ezzel. Dunaújvárosba úgy kerültem, hogy van itt nekünk egy remekül vezetett művészeti iskolánk, a Wesley da Capo.. Büszke vagyok rájuk, az egyik fiam tanított is itt. Az már csak egy külön ajándék, hogy egy pici időt eltölthetek itt olyan emberek között, akiknek nincsen családjuk, emberi kapcsolataik törékenyek, hiszen a társadalomban meghidegedett a szolidaritás, mindenki fél, hogy ő is ilyen sorsra jut, mint azok az emberek, akik itt most összegyűltek egy tál meleg ebédért.

Egy civil közösség ingyenes ebédosztásán beszélgetünk, ahol ő is beáll kenyeret osztani. Az egyik hajléktalan azt mondja neki: elég három szelet is, bátyám! A válasza: vidd csak el, testvérem! (Fotó: Ady Géza)

- Huszonöt évvel a rendszerváltás után hogyan kerülhetnek ilyen helyzetbe Magyarországon emberek?

- Mindig bánt, ha politikusok érzéketlen nyilatkozatait hallom ebben a témában. Isten a választott népét kétféle dolog miatt juttatta a babilóniai fogságba. Az egyik a joggal való visszaélés, a jog csűrése, csavarása, a másik a szegényekkel szembeni érzéketlenség. A Bibliában fontos, örök, általános emberi kérdések, korokon, kultúrákon, talán még vallásokon is átívelő problémák olvashatók. Abból egyenesen következik, hogy a jobban élők felelőssége enyhíteni a szegények jogfosztottságán. Milyen érdekes, hogy Isten felháborodott a zsidók egyiptomi rabszolgaságán: az akkori közmunkán, és szabaddá tette őket! Az Örökkévaló nem tűri az értelmetlen és méltatlan munkát.

- Ez a méltatlan munka és ez a méltatlan helyzet, hogy ingyenebédért kell sorbaállni, úgy tűnik, mégis megmarad egy ideig...

- Ebben a világban az ember nem hallgathat! Apró gesztusok, egyszeri alkalmak is nagyon fontosak lehetnek. Általános tapasztalat, hogy nem is a gazdagok adnak sokat, hanem azok, akiknek maguknak sincs jó soruk: ők tudják, mi a szegénység. Nagyon elgondolkodtató, hogy az EMMI, az Emberi Erőforrások Minisztériuma által belső használatra kiadott új szótárban nem ajánlják a szegény szó használatát, azt a rászoruló kifejezéssel akarják felváltani. Tanulságos, hogy amikor az 1970-es években megalapítottuk a SZETA-t, a Szegényeket Támogató Alapot, akkor sem volt ajánlott a szegény szó használata: akkor éppen a hátrányos helyzetű kifejezés volt hivatott elleplezni a szegénységet. Hiszen a kommunizmus építése közben nem létezhet szegénység! Pedig a szegénység fel nem számolható, viszont csökkenthető, következményei kezelhetők, enyhíthetők.

- Mit szól az új szociális rendeletekhez, amikkel az önkormányzatokra bízták a szociálpolitikát?

- Botrányosnak tartom az egész történetet! A szociális intézkedéseket soha nem szabad kivonni a jogszabályokon alapuló, az állam által garantált körből és szubjektív szereplőkre bízni, akik hangulatuk szerint adnak vagy nem adnak valakinek! Már a SZETA alapvetése is az volt, hogy a szegénységről beszélni kell, és nincs érdemes meg érdemtelen szegény, csak szegény van! Akkor is kapnia kell a szegénynek, ha nem kellemes ember, vagy épp nem tetszik az államnak. S akkor is kapnia kell, ha a mindennapi étkezést nem pótolja az adomány, de legalább egyszer-egyszer, mondjuk így, egy nagy ünnep előtt jóllakhat, aki máskor nem. Az ilyen akciók ráadásul mindig elindítanak sokféle gondolkodást: sok adomány lehet a következményük.

- Még mindig az Önök egyháza működteti a legnagyobb hajléktalan- és szegényellátó rendszert az országban?

- Már nem, hiszen mesterségesen odatelepítettek mellénk sokféle más szervezetet is, de még mindig nagy a mi rendszerünk. Hatszáz ágyas szállónk van, naponta rendszerint ezer emberről gondoskodunk különféle ellátásokban. Járóbeteg- és fogorvosi rendelőt működtetünk a hajléktalanoknak, hetven betegágyunk van, iskolákat tartunk fenn. Többnyire adományokból működtetjük a hálózatunkat, de vannak még ellátásaink, amelyekre fejkvótát kapunk az államtól. Sajnos, a szegénység egyre nagyobb. De nem kell Isten mögé bújni emiatt, azt kérdezni, hogy miért nem szünteti meg a szegénységet? Szegénység a mi döntéseink miatt van. Az úrhatnám kisistenek fölösleges élvezkedése miatt.

- Az Ön által vezetett egyház megkapta már az egyházi státuszt az államtól?

- Nem! Bár az Alkotmánybíróság nekünk, a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösségnek adott igazat, és ezt megerősítette a strasbourgi bíróság is, az állam még mindig kiharcolt két hónap haladékot, és most kutatja az utat, hogy hogyan kerülhetné ki a kötelező lépéseket. De tudja, már az 1970-es években is szétszakították az egyházunkat, elvették tőlünk a templomunkat. Szakállam is ezért van: megfogadtam, hogy addig nem vágom le, míg vissza nem kapjuk a templomot. Ledózerolták... Bizniszegyházról beszélnek velünk kapcsolatban, pedig nem a mi pénzünk volt a Questornál! Nem baj. Egy zsoltár úgy szól: Boldog ember, aki nem jár a gonoszok tanácsa szerint, bűnösök útján meg nem áll, csúfolódók székébe nem ül!